Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok II. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988)

XVI. Csanádi büntető törvényszék jegyzőkönyve 1751.

tics János szenttamási kapitány ménesének csikósával elcserélte és ebben a vallomásában állhatatosan kitartott, ezért az előbb megnevezett Szakula János rabot a rendes és a jogi képviselő ügyész által előzőleg kért büntetés alól ugyan fel kell menteni, ettől eltekintve azonban, mivel rosszhírű, már ezelőtt Halas mezővárosban egy ló ellopása miatt büntetett, és egyébként is csavargó személy, Szeged, saját kebeléből - ezen említett rabot - ki kell utasítani. Feljegyezték Szegeden, a fenti napon és évben. A nemes megyei ítélőszék színe előtt lefolytatott C/ betűjellel jelzett vallatás tartalma a következő: 1751.február 4-én, Makó mezővárosban, Csanád vármegye vizsgálati széke alkalmával /.,./ Az ítélet kihirdetése után vallomásához hozzátette /.../ A személyesen bilincsben előálló vádlott, Szakula János, a bíróság színe előtt, a bíróságon kívüli jóindulatú vallatása során tett vallomását úgy magyarázza, hogy egészében véve négy rendbeli marhát lopott el bűntársaival: éspedig állítja, hogy két marha csanádi, a harmadik nagylaki, a negyedik pedig makói volt; és nem tagadja, hogy mindezeket szántszándékkal hajtotta végre. Ezért a megyei tiszti ügyész indítványát továbbra is megismétli. /Ezt/ ítélték: A megyei tiszti ügyészségnek Szakula János ellen indított perében, minthogy mind a bíróság színe előtt kivett saját vallomásából, mind többi bűntársainak hitelesített vallomásából a legvilágosabban kiderül, hogy ő is részt vett a tolvaj módra ellopott marhák elhajtásában és eltulajdonításában, és így ehhez az elvetemült gaztetthez egyetértését adta; de az is nyilvánvalóan kiderül, hogy ugyanő, bár hasonló lopások miatt már többször kapott a bűntettnek megfelelő büntetést, mindazonáltal: mivel az ilyesféle lopástól mind