Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)

I. Iratfogalmi meghatározások

Okirat Latinul: documentum. Ténynek, körülménynek, adatnak, állapotnak, jognak, kötelezettségnek, akaratnyilvánításnak bizonyítására szolgáló irat. Az okiratok kétfélék: köz- és magánokiratok. 1. Ha az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül, a jogszabályban meghatározott alakban állítja ki, közokiratról beszélünk, pl. személyazonossági igazolvány. 2. Magánokirat minden olyan irat, amely nem minősül közokiratnak, pl. végrendelet (ha nem közjegyző készíti). Ha a hatóság nem ügykörén (hatáskörén) belül állít ki okiratot (pl. államigazgatási szerv polgári jogi szerződést köt), akkor az az irat nem köz-, hanem magánokirat. Mind a köz-, mind a magánokirat érvényességi - hitelességi kelléke az aláírás (tanuk aláírása is) és a pecsét, illetve a bélyegzőlenyomat. Az okirat tehát nem iratfajta, hanem a hiteles iratok gyűjtőneve . Az okirat védelmét szigorú törvények garantálják. Hamis okirat készítése vagy valódi okirat tartalmának megváltoztatása okirathamisítás büntette. Az okirat meglétének eltagadása, elhallgatása, hamis adatok bevezetése hivatalos kérdőívekre vagy hamis adatok bemondása hivatalos kérdőívekbe való bevezetés céljából is okirathamisításnak minősül. Oklevél Görögül: diploma. A görög szó jelentése: kettős, megkettőzni. A szó hazai meghonosodását többféleképpen magyarázzák. Van aki úgy véli,a diploma az ókorban olyan hivatalos iratot jelentett, amelyet két összefűzött táblára írtak. Mások szerint a diploma eredetileg bármely kettőbe hajtott anyag, és az elnevezés onnan származik, amint szokásba ment az irat