Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)

Útmutató az iratmintagyűjtemény használatához

megjelölése vezeti be, majd tömör regesztáját a címe adja. Ezt követi a topográfiai és kronológiai meghatározás. Az iratok szövegének közlési formája részben betű-, részben szöveghű. Terjedelmi korlátok miatt egyes esetekben el kellett tekintenünk a teljes forrásközléstől, ilyenkor a kihagyást .... jellel jelöltük. Más esetben az érthetőség javára szükség volt egy-két szavas betoldásra. Ezeket a szavakat < > -be tettük. A fordításokban az eredetileg is magyarul szereplő hely- és személynév mai alakját / /-ben közöljük. Minden iratmintát apparátus követ. A legendában közöljük az irat fő jellemzőit (az irat anyagát, az íróeszközt, az íróanyagot, az írásfajtát, aláírójának nevét, az irat megpecsételésének módját), eredeti nyelvét (fordítójának nevét) és egyéb, az irattani meghatározás céljából fontos adatokat. A FORRÁS-b-an adjuk közre az irat lelőhelyét, a levéltár, illetve a pontos levéltári jelzet megadásával. Az apparátust a MEGJEGYZÉS zárja, ahol, ha úgy éreztük, hogy szükséges, irattani vonatkozású magyarázatokat adunk. A kötetet tárgymutató egészíti ki. Az iratok nevét követő oldalszámok közül zárójelbe tettük az iratmintákra utalókat, így jelezvén, hogy az irat az első vagy a második részben található-e . Természetes, hogy összeállításunk nem öleli fel az eddig ismert valamennyi iratfajtát és irattípust. Nem is törekedhettünk erre. Céljaink szerint a levéltári és ügyviteli munkában leggyakrabban előforduló iratok irattani-fogalmi meghatározása mellett az adott irat formai és tartalmi jegyeit legtipikusabban szemléltető iratminta bemutatása lehetett csak feladatunk .