Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)
Előszó - Bevezetés az irattanba
Az írás műveletének terméke az irat .A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet szerint irat minden olyan írott szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz, hangjegy, valamint a gépi adatfeldolgozás útján rögzített adat, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban és bármely eszköz felhasználásával keletkezett, kivéve a megjelentetés szándékával készült könyvjellegű kéziratokat. Az irat fogalmának fenti meghatározása leszűkíti az iratok körét azzal, hogy csak az irattári jellegű iratokat minősíti iratnak. De milyen írástermék az irattári jellegű irat? A kérdés megválaszolásához tudnunk kell, mit értünk irattár fogalmán? Irattá r-nak (latinul: registratura) valamely szerv vagy személy működése során hozzá küldött vagy nála keletkező és rendeltetésszerűen nála maradó iratok összességét nevezzük. Tehát irattári jellegű irat az, amelyet valamely szervhez vagy személyhez írtak, vagy nála keletkezett, akár elküldés szándékával, akár belső használatra. Valamely szervnek vagy személynek azt a tevékenységét, amelynek során részben a nála keletkező, részben a hozzá írt és rendeltetésszerűen nála maradó iratok keletkeznek, iratképzésnek (regisztraturaképzésnek), az ilyen szervet vagy személyt pedig iratképzőnek (regisztraturaképzőnek) nevezzük. Az irattári jellegű és történeti forrásértékkel bíró iratok alkotják a levéltári iratok körét. Azt a történeti segédtudományt, amely az egyes iratok vizsgálatával foglalkozik, irattá n-nak nevezzük. A hazai levéltári szakirodalom az irattan két fő területét különbözteti meg:
