Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)

I. Iratfogalmi meghatározások

zására szolgáló irattípus. Leginkább az egyes államok (külügyminisztérium és idegen külképviseletek) közötti írásos érintkezés egyik formája. 3. A memoár (visszaemlékezésnek is nevezik) a szerző személyes élményeiről beszámoló írói mű, melyben az írója, ellentétben az önéletrajzzal, elsősorban nem önmagával, hanem azokkal az eseményekkel foglalkozik, amelynek részese vagy tanuja volt. A memoár készülhet saját kezdeményezésre vagy külső személy kérésére, gyakran kérdései alapján (pl. interjú). Engedélyokirat Latinul: concessio. Valaminek az engedélyezését tartalmazó írásbeli nyilatkozat. Nemcsak hatóság, hanem magánszemély is adhatott) engedélyt a tulajdonával kapcsolatos bizonyos dolgokra. Mindaz, ami hatósági vizsgálatot vagy ellenőrzést igényel, engedélyezés alá tartozik. Az engedélyokirat alapindoka az állami és/vagy közérdek megóvása szempontjából a közrend, közbiztonság, közegészség stb. biztosítása. Az engedélyokirat kiadása vagy megtagadása a szükségessé váló vizsgálatok lefolytatása után történik. Rendszerint díj(ak) lefizetésétől is függ. Ennek igazolása történhet az okmánybélyegnek az iratra ragasztásával, vagy a készpénz befizetésének az iratra jegyzésével. A fölérendelt szervek (személyek) irattípusa. Eredeti irat Az iratnak időben első, keletkezése időpontjában létrejött példánya. Valamely irat keletkezése időpontjában nemcsak egy, hanem több példányban is készülhet, több keletkezési példánya, több eredetije is lehet. Az ilyen, egy időpontban készített eredeti iratokat, amelyek rendszerint >* tisztázatok, másodlatoknak vagy másodpéldányoknak nevezzük.