Szőcs Sebestyén: Útmutató az Új Magyar Központi Levéltár repertóriumainak készítéséhez (Levéltári módszertani füzetek 5. 1986)

I. A repertórium adatai

vagy több raktári egység közt megosztva található. Ilyenkor sem az egyes iratok jelzeteit közli, hanem csupán az egyes raktári egységekbe foglalt jelzetkontingenseket, hogy megállapítható legyen, az iratanyag mely része van az egyik és mely része van a másik raktári egységben. Kútfő-tételszámos, közigazgatási rendszámos, csoportszámos iktatásnál minden esetben megjelöljük a tárgyi egységhez tartozó tételszámokat, iktatószámokat és irattári számokat abban az esetben is, ha egy raktári egységben több tárgyi egység található. Időrendben rendezett anyagnál a kor és a levéltári jelzet egybeeshet. Címszavak (pl. nevek) betűrendjében kezelt iratoknál a raktári egységbe foglalt első és utolsó irat kezdőbetűjét (szükség esetén két első betűjét, vagy az egész címszót) adjuk meg. Numerikus rendszerű iratanyagnál a raktárt egységbe foglalt első és utolsó irat számjelzetét (iktatószámai, alapszámát, irattári számát, levéltári számát) tűntetjük fel. Ez utóbbi esetben egyébként a jelzetek közlése általában kikerekítve történik, vagyis nem az adott raktári egységben ténylegesen található első és utolsó irat számát, hanem a raktári egységbe elméletileg tartozó számkontingenst jelöljük meg. Tárgyi csoportosítás esetén, utólag rendezett anyagnál, a rendezés során kialakított tételek jelentik a legkisebb levéltári egységet, amelynek számát, tárgyát, évkorét egyaránt meg kell adni. Nem iktatott iratok esetében (pl. tervdokumentációknál), ha az egy témához tartozó anyagok két vagy több raktári egység közt