Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)

IV. Német írásformák

r.- p «t * <grx V ~W 3 2. p/i x rruv w zy

ß KISBETŰK /az első sorban a fraktur, a másodikban a kancelláriai ille tőleg a 16. századi kurziv, a harmadikban a 17. századi kur ziv, a negyedikben a modem kurziv irás jellegzetes betüfor mái/ 1# a bebe f g f)-tj' t l mn^pqtf» 2. 4 tr$ * f $j>4i*»>M,i>ya

r

fi, 3. 4k l <r f g* * t i <** «. * j, íj + f

%

c 4

# * yp<f * ** * + p *'^£\ A fenti betűsorok nemcsak a három egymás mellett élő német Írásformát, hanem egyben a német irás fejlődésének főbb állomásait is bemutatják, mellőzve az egyes betűknél megfigyelhető nagyszámú átmeneti formát. A kancelláriai irás kivitelezését tekintve kalligrafikus, rajzolt irás, ennyiben tehát a frakturral rokon. A betűk azonban itt már nem külön, egymástél függetlenül állnak, mint a könyvírás-szerű fraktur irásé^, hanem egymással össze vannak kötve, ennyiben tehát a kancelláriai irás az egyszerű folyőirással, a kurzívval tartja a rokonságot. A 16. századi oklevelek tisztázatai többnyire kancelláriai Írással íródtak. A 17« században ennek az írásmódnak a használata egyre csökkent s inkább csak ünnepélyes okleveleket állítottak ki ilyen módon, más szövegeknél: pedig csak kiemelt részeit irták kancelláriai írással. A 18. századtól kezdve kancelláriai Írással irt összefüggő szőve-