Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)

IV. Német írásformák

gekkel már alig találkozunk - ez az Írásforma kifejezetten a kiemelések Írásává /Auszeichnungsschrift/ vált. A kancelláriai irás nagybetűi

nek zömét a frakturból, néhányat a kurzívból vették át. A kisbetűk formája a kancelláriai írásban a 16. század első felében még megegyezik a kurzív kisbetűkével, a század közepétől azonban a kurzív irás tovább fejlődik, a kancelláriai viszont változatlanul őrzi a régi formákat. Amilyen mértékben csökkent a kancelláriai irás használata, oly mértékben rekedt meg betűi formájának fejlődése és igy egyre nőtt a különbség azok és a kurzív betűk formája között. Kancelláriai irású kiemelt szövegrészekben még a 19. században is a d betűnek régi, kerek formáját /& /, a kerek e-t /6/ és azt a h-t /^ /, használták, amely jobban hasonlít a latin h gótikus formájához, mint a német h-hoz. Jellemző jegyei a kancelláriai Írásnak a frakturból átvett ún. quadrangulum

ok. a betüszárak kétszeres töréséből keletkező, diszitő jellegű kis szögletek, amelyek azután a folyóirásban horgokká kerekednek. Ilyenekkel találkozunk a kisbetűk közül pl. az a, r, gyakran az m, n, u, v, w betűkben /lásd a XIX. irat kiemelt szavait/. Abból eredően, hogy idők folyamán a kancelláriai irás *'^^viteli írásból a kiemelések /cim, nevek stb./ írásává vált, amelynek betűit rajzolták, diszitő elemekkel látták el, a 18. század végére gyakran eltűntek a betűket összekötő vonalak s létrejött egy a fraktur és a kancelláriai keverékének tekinthető irás, az ún. kancelláriai fraktur. A kurzív a leggyakrabban használt, tehát gyakorlatilag a legfontosabb újkori német írásforma. Erősebb változásoknak volt kitéve, mint a fraktur vagy a kancelláriai irás s ezért, meg fontossága miatt is, ezzel az Írásformával részletesebben, külön foglalkozunk majd, itt csak általános jellegzetességeiről, az irás duktuoának változásairól szólunk. A 16. század első felében az irás összképe még olyan, mint a 15* században: a sortávolság viszonylag kicsi, a be-