Szikossy Ferenc: A levéltári anyag kiállítása (Levéltári módszertani füzetek 2. 1984)

Levéltár és kiállítás

elhelyezve, biztonságos megőrzésük, kutathatóságuk és bemutathatóságuk biztosítva legyen. Természetesen mindhárom területnek megvan a maga sajátos módszere, gyakorlata, és nem is a köztük levő', karakterisztikusan megfogalmazható különbségek eltörlése tekinthető ideálisnak, hanem a munkájukat összekötő közgyűjteményi elvek és érdekek keresése. Az egyik ilyen fontos összekötő területnek a történeti kiállítások tekinthetők, mert itt a tárgyaknak és dokumentumoknak kettős funkciójuk van. A kiálUtason szereplő anyagok egyrészről tárgyi valóságukban, másrészről pedig történe

ri forrásként jelennek meg. Nincs, illetve alig van hovatartozási gond az Ősrégészet terén, hiszen a múzeum raktára az egyetlen hely, ahol e korok története kutatható. A múzeumi tárgy e korszak történeti kutatásának szinte egyetlen elsődleges forrásértékű anyaga. Az Írásbeliség elterjedésével, majd a nyomtatás általánossá válásával a források száma erősen megnőtt, polarizálódott, és a történeti kutatás elsődleges forrásainak őrzőhelyei a múzeumból a levéltárakba és a könyvtárakba tevődtek át. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy a muzeumok értékmegőrző szerepe ezekre a korszakokra vonatkozóan csökkent volna. Az uj- és a legújabb korral foglalkozó muzeumok gyűjteményeiben tárolt tárgyak is nélkülözhetetlenek egy-egy kor megismerése szempontjából. A közgyűjteményekben tárolt cnyagok jól kiegészítik egymást.