Szikossy Ferenc: A levéltári anyag kiállítása (Levéltári módszertani füzetek 2. 1984)
A közgyűjteményi kiállítások fejlődése és tapasztalatai
Utólag Őszintén bevallhatjuk, hogy ezeknek a kiállításoknak nem volt nagy közönségsikerük. Érdeklődéssel csak azok nézték, akik részt vettek az adott eseményben, keresték a fényképeken magukat és ismerőseiket, és a- röpcédulánál az újrafelfedezés örömével állapították meg: "én is terjesztettem, én is szórtam ilyet". Természetesen ezek a kiállítások is látogatottak voltak, megtekintették őket szervezett csoportok, iskolák. Kezdetben e kiállítások esztétikai megformáltsága is gyenge volt. A tudományos munkatárs határozta meg a képek méretét, az anyagok egymásutániságát, elhelyezését. A "forgatókönyv" csak a kiállítás eszmei mondanivalójának rögzitésére szorítkozott. Egyetlen szerepe az volt, hogy tartalmilag és betű szerint jóváhagyást nyerjen. A kiállítás készítésekor legfeljebb egy-egy restaurátor és asztalos segi*ett, akik tudtak betűt irni, kasírozni és szögelni. Ez volt a "házilagosan" kivitelezett kiállítások korszaka. A változás először a kivitelezés területén következett be, ez vált igényesebbé. A múzeum a kiállítás külső megformálásához grafikust vett igénybe, aki meghatározta a kiállítás rendezőjével összhangban a kiemeléseket, a tablók színeit, a felhasználandó betűtípusokat, a feliratok tördelését és elhelyezését stb. A kiállítás forgatókönyve eddig csak a történelmi ismereteket tartalmazta, ekkor kezdett átalakulni rendezőkönyvvé, amelyben most már a méretek mellett a kivitelezési utasítások is megjelentek. A következő lépésben megjelent kiállításaink készítésénél a belsőépítész, aki az installációt és annak térbe való elhelyezését tervezte és határozta meg. A kiállítási rendezó'könyv mellett megjelent a belsoépiteszi terv, a kiállítás kicsinyített makettja, megjelentek az egyes felületek grafikai tervei is. Ezek a belsőépítészek és grafikusok szakmájuk kiemelkedő egyéniségei voltak, ami meg is látszott a végeredményen. Rendkívül látványosak, esztétikusak voltak ezek a kiállítások (és milyen drágák!). A formai elemek anynyira eluralkodtak kiállításainkon, hogy a bemutatott esemény történeti feldolgozása színre háttérbe szorult. De valami mégis megindult : a múzeum törekedni kezdett arra, hogy a plakátok, az iratok, a kiadványok eredetiben,
