Szikossy Ferenc: A levéltári anyag kiállítása (Levéltári módszertani füzetek 2. 1984)
A közgyűjteményi kiállítások fejlődése és tapasztalatai
tek közre, s a látogatók száma országosan több százezer volt. A tanácsi levéltárak öni«,óan rendezett un. házi vagy kamara kiállításai gyakran központilag juttatott reprodukciók helyi anyaggal kiegészített bemutatását jelentik (pl. Rákóczi Ferenc születésének 3 00., Petó'fi Sándor születésének 150., az 1848-as forradalom és szabadságharc 125. évfordulója alkalmából), olykor helyi (községi, iskolai, üzemi stb.) jubileumokhoz kapcsolódnak. Sopronban, Kaposváron, Szekszárdon, ahol a levéltár erre alkalmas helyiségekkel rendelkezik, több ízben került sor nagyobb szabású - olykor tárgyi emlékekkel is gazdagított • levéltári kiállítás bemutatására. Más esetekben a levéltár kiállításának a múzeum adott otthont. Az Uj Magyar Központi Levéltár 1981-ben kezdte meg állandó kiállításának kialakítását, amit - amint erre alkalmas ujabb helyiségekhez jut •* rend-szeresen továbbfejleszt, A kezdetben csupán a levéltárosok kezdeményezésére épülő' közművelődési tevékenységet az 1969*évi 2 7, számú törvényerejű rendelet és a 30/1969* számú kormányrendelet Intézményesítette. A törvényerejű rendelet 6.§-ának f. pontja a levéltárak feladatai közé sorolja a népművelési tevékenység segítését, a végrehajtásról intézkedő kormányrendelet 12.§-ának 1 .pontja pedig kimondja, hogy a levéltárak közreműködnek kiállítások rendezésében. A levéltárak közművelődési tevékenységének intézményesítése kedvezően hatott kiállítási munkájukra, elősegítette annak tartalmi gazdagodását. A levéltári önálló kiállítások kiemelkedően értékes anyagának hatásosságát visszafogta, hogy a látványszerüség, a nem irat jellegű anyag általában hiányzott e levél-' tári tárlókból. Ennek ellensúlyozására igyekeztek a levéltári anyag lá tványosság szempontjából is szómbaj öhetŐ részét (fényképek, kéziratos térképek, színes tervrajzok, képes levelezőlapok, plakátok, röpiratok stb.) ís kiállítani. Sőt, ezen túlmenően az iratrendezések és selejtezések alkalmával már arra is kiterjesztették figyelmüket, hogy egyes - olykor az értékhatárt el sem érő - iratféleségeket (pl. rajzos részvényeket, árjegyzékeket, rajzos üzleti levélpapírokat,
