Balázs Péter: Levéltári mikrofilmezés (Levéltári módszertani füzetek 1 1983)

II. A levéltári anyag mikrofilmezésének szakmia követelményei

tett felvételszámot, hanem a filmezett levéltári anyag mennyiségét kell érteni./ E szempontok lehető legjobb koordinálásával kell a műhely vezetőjének döntését meg­nő znia. Döntés után az érdekelt felvételező megkapja a felvételezésre vonatkozó pontos /a 7. b-e alattiak vo­natkozó részeit magában foglaló/ utasitást. Ez történ­het szóban vagy Írásban. Egyidejűleg megkapja az előké­szítőtől a felvételezés beindulásához szükséges tájékoz­tató táblákat, esetleg - lásd 4« pontot - a cimcédulákat és az átvételi jegyzéknek azt a példányát /példányré­szét/ is, amelyen a cimbejelölések vannak. 11./ £e£hnikai £róbafelvételek A próbafelvételezésnek másik tipusa a technikai próbafelvétel, melyet - a felvételezendő anyagtól füg­getlenül - a nyersfilm emulziószámának változása tesz szükségessé. Azonos emulziószámu filmek azonos fényér­zékenységgel, oldóképességgel rendelkeznek, ezeket te­hát folyamatosan, ujabb próbafelvételek nélkül lehet hasz­nálni. Az emulziószám megváltozásával a film emiitett jellemzőiben változás állhat be. Uj emulziószám esetén tehát - bármilyen tipusu felvételező gépen - legalább egy-két héttel a használatban levő film kifogyása előtt, próbafelvételeket kell csinálni, s ezek alapján az átla­gos tulajdonságokkal rendelkező levéltári anyagnál al­kalmazandó alapexpoziciót újólag megállapítani, továbbá a film emulziójának oldóképességét /milliméterenként hány vonalat old fel/ kontrollálni kell. Ezt a munkát a laboráns végzi el. Azt, hogy milyen alapexpozícióval kell dolgozni, a műhelyvezető akkor közli a felvételezővel, amikor az az uj emulziószámu filmet használatba veszi.

Next

/
Thumbnails
Contents