Balázs Péter: Levéltári mikrofilmezés (Levéltári módszertani füzetek 1 1983)

III. A mikrofilmgyűlytemény kezelése

III.rész A MIKRQEILMGYÜJTEMEl^ KEZELÉSE 1. Levéltári mikrofilm alatt értendő a levéltári iratanyagnak foto eljárással áttetsző anyagra /filmre/ készített másolata, amelynek olvasása csak nagyitő készüléksegítségével lehetséges. Mikro.formák 2. A levéltári szolgálatban leggyakrabban alkalmazott mikrofonná a 35 mm széles mikro^ilmszalag, amit leginkább 100 láb /30,48 m/ hosszban készítenek és orsóra te,k

ereselve tárolnak. - A jelen szabályozás elsődlegesen ezt a formát tartja szem előtt, mert a magyar levéltárak gyakorlatában más mikroformák csak kivételesen fordulnak elő. 3. Irattári gyakorlatban egyre terjed a j^6jiim_g_ze

:: les, az előzővel azonos hosszúságú filmtekercs használata. Levéltári alkalmazásával az A/4es méretnél nem nagyobb iratanyag esetében számolni kell. 4c A 35 vagy 16 mm széles filmre készített, csupán néhány felvételt tartalmazó szalag a mi

krofiÍmesik. Az egyes csikók ragasztással tekerccsé egyesíthetek, ha a csikók végén ragasztások számára van elég szabad felület. 5* Világviszonylatban egyre terjed a mikrofilmlap

, a microfiche. A mikrofilmlapon annak hosszabb oldalával párhuzamosan több sorban több felvétel helyezkedik el. A leggyakoribb méret a 105 x 148 mm nagyságú /A/6/ lap, a~ melyen a cimsoron kivül 60 felvétel készül, 6. A sikfilm változó méretű filmlap, amire egyetlen felvétellel rendszerint nagyobb méretű egyetlen Irat /térkép, tervrajz/ képe kerül. Elődje az üveglemez volt, amit ma már csak speciális célokra használnak» Tárolási módok 7. A tanácsi levéltárak mikrofilm-gyűjteménye alapvetően filmt ekeres ékből all« A filmszalagot orsóra tekerve és dobozba téve kell tárolni.