Kardos Kálmán: Az Igazságügyminisztériumi Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 89. Budapest, 1993)
III. ÜGYÉSZSÉGEK
m. ÜGYÉSZSÉGEK A feudális magyar igazságszolgáltatásban - az abszolutizmus koráig - ismeretlen volt az ügyészségnek olyan fogalma, mint az a polgári államokban volt. A megyei és városi tiszti ügyészek, mint a törvényszékek tagjai, nem csak ítélőbírói, hanem vizsgálóbírói teendőket is végeztek. A kormányhatalom képviseleti jogát a kir. táblánál működő fiskus gyakorolta. Az abszolutizmus első éveiben Magyarországon is meghonosították az 1853. évi osztrák büntető perrendtartásban szabályozott osztrák államügyészséget. Minden kerületi főtörvényszék mellett egy-egy áUadalmi főügyész, s minden kerületi, illetve megyei törvényszék mellett egy-egy áUadalmi ügyész működött. Az ideiglenes törvénykezési szabályok visszaállították a régi magyar igazságszolgáltatást és így a hatvanas években ismét a tiszti ügyészek gyakorolták a közvádlói jogkört. Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól történő elválasztása során (1869JV. tc.) ismét előtérbe került a korszerűbb ügyészség szervezésének szükségessége, amelynek az 1871: XXXIII. tc. és a későbbi módosítások tettek eleget. A törvény szerint az ügyészség az alábbiakból áUt: a) a Kúria meUé rendelt Koronaügyészségből b) az ítélőtáblák mellé rendelt főügyészségekből c) a törvényszékek mellé rendelt ügyészségekből d) a járásbíróságok mellé rendelt ügyészi megbízottakból. Az említett törvény azt is kimondta, hogy az ítélőtáblák területén működő ügyészségek a Főügyészségnek vannak alárendelve. A főügyész az ügyészségi tevékenységen kívül fegyelmi jogkört gyakorolt a felügyeleti jogkörébe tartozó ügyészségek felett; ellátta a fogházak feletti főfelügyeletet; az IM számára jelentéseket készített a büntetőtörvénykezés és a fogházak állapotáról, és bűnvádi kimutatásokat állított össze. KORONAÜGYÉSZSÉG A Koronaügyészség felállításáról már az ügyészi szervezetről szóló 1871'XXXin. tc. is rendelkezett, de megszervezésére csak a büntető perrendtartás bevezetésekor, 1900-ban került sor. Teendőit addig a királyi közvádló, illetve a budapesti főügyész látta el. A Népköztársaság és Tanácsköztársaság idején, majd 1920 első hónapjaiban is mint Legfőbb Államügyészség működött. Régi elnevezését csak később állították vissza. Tevékenysége kétirányú volt: 1/ a Kúria meUett ellátta a közvád képviseletét, 21 a jogszolgáltatás és az ügyészi szervezet működését figyelemmel kísérte és arról az igazságügyi miniszternek rendszeresen jelentést tett. Az ehhez szükséges adatokat részben a Kúrián tárgyalt perekből, részben a Koronaügyészségnek megküldött különféle ítéletekből és határozatokból szerezte. A Koronaügyészség közvetlenül az Igazságügyminisztérium szakfelügyelete alá tartozott. Felügyeleti, vagy szakfelügyeleti jogot nem gyakorolt. Hivatali szervezete nem tagolódott osztályokra, vagy más ügyintéző hivatali egységekre. Az ügyeket a koronaügyész és a koronaügyész-helyettesek intézték. Utóbbiak állandó létszáma négy volt. Irattározáskor az iratokat tárgyi csoportokra bontva helyezték irattárba. A tárgyi csoportokat irattári osztályoknak nevezték. Az irattári osztályok a következők voltak: Elnöki: - A Koronaügyészség igazgatása, ügyviteli és személyzeti ügyei; bírósági tanácsbeosztás; különféle bizottságok és bizottsági tagságból eredő miniszterekkel és más hatóságok vezetőivel való levelezés; bizalmas és egyéb elnöki tárgyú ügyek. I. Miniszteri rendeletek; tanácsülések; törvénytervezetek; javaslatok; elvi ügyek; vélemények II. Általányok ügyei és azokra vonatkozó rendeletek III. Fegyelmi ügyek IV. Büntető ügyek IVJ. Jogegységi büntetőügyek V. Vegyes ügyek VI. Hatásköri bírósági és illetékességi ügyek VTJ. Házasságjogi ügyek
