Kardos Kálmán: Az Igazságügyminisztériumi Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 89. Budapest, 1993)

II. BÍRÓSÁGOK

A kiegyezés utáni magyar törvényhozás egyik fontos teendője a feudális jogrendszer átalakítása volt. Az 1868: LIV. tc. az új polgári eljárási jog életbeléptetésével megszűntette a régi Kúriát, amely a feudális korban nem egy meghatározott bírói szerv, hanem három önálló hatáskörű intézmény: a Hétszemélyes tábla, a Kir. Tábla és a Váltófeltörvényszék együttes megjelölése volt. A "Kúria" nevet az új rendszerben, a régi Kúria Hétszemélyes Táblájának helyére lépő és - az igazságügy terén teljesen önállóvá lett Horvát-Szlavonországot kivéve - az ország területére illetékes legmagasabb bírói szerv vette fel. A Kir. ítélőtábla - amely 1870-ben átvette a feloszlatott Váltófeltörvényszék hatáskörét is - Pesti Kir. ítélőtábla néven önállósult. Az új rendezés 1869. janár l-jén lépett hatályba. De az 1869. évi rendezés is két, egymástól elkülönülve működő osztályra bontotta az új Kúria szervezetét: a Semmítőszékre (élén az országbíróval) és a Legfőbb ítélőszékre (élén a személynökkel). A Legfőbb ítélőszék feladata az ügyek érdemének legmagasabb fokon történő eldöntése, míg a Semmítőszéké a bírói eljárás törvényességének ellenőrzése, az eljárási jog megsértésével hozott bírósági döntések megsemmisítése és az illető bíróságok új eljárásra való utasítása volt. A Kúria e két osztálya külön-külön folytatta működését 1881-ig. Az 1881: LDC tc. a Kúria két különálló osztályát újra egyesítette. A tanácselnökök száma 6, a bírák száma 62 volt. E létszám a Kúria egész működése alatt nem sokat változott. 1944-ben az elnökön és másodelnökön kívül 9 tanácselnök és 59 bíró volt a Kúrián. Az egyesített Kúria 1882. január 1 -jén kezdte meg működését. Hatásköre az ország egész területére kiterjedt. Ügykörét és annak változásait törvények határozták meg, így elsősorban a már említett 1881: LDC tc, majd az 1912: LIV. tc. Általában a másodfokú bíróságok különféle polgári és büntető ítéletei eUen előterjesztett fellebbezések és egyéb jogorvoslatok felett ítélkezett végső fokon. Ezen kívül még többféle ügy tartozott hozzá. Ilyenek voltak a jogegységi perorvoslat ügyei, a törvényszékek hatásköri összeütközésének ügyei, választójog jogosultság, ügyvédek felvételi kérdései, ügyvédek, közjegyzők fegyelmi ügyei, a táblák elsőfokú ítélete, a táblabírák és a Kúria segéd- és kezelőszemélyzet fegyelmi ügyei, szabadalmi bíráskodás, magánalkalmazottak nyugdíja, villamosenergia-telep létesítése és működése körüli ügyek, az áramszolgáltatás különféle vitás ügyei. A Kúria szervezete az alábbi egységekre tagolódott: 1. Elnökség 2. Büntetőügyek 3. Polgári ügyek 4. Úrbéri ügyek 5. Kereskedelmi-, váltó-, és csődügyek 6. Bányaügyek 7. Képviselőválasztási felszólamlások 8. Sommás felülvizsgálati és felfolyamodási ügyek 1897-től 9. Fegyelmi ügyek. A bíráskodás tanácsokban történt. Az elnöki tanács az igazságügyminiszter megkeresései alapján igazságügyi kérdésekben nyüvánított szakvéleményt. A polgári és büntetőtanácsok száma 6-tól 12-ig terjedt. A kegyelmi tanács a halálra ítéltek kegyelmi ügyeiben való javaslattétel céljára alakult. A jogegység érdekében tett perorvoslatokat 1912-ig a polgári tanácsok teljes ülésein intézték el. Az 1912: LTV. tc 70.§-a úgy intézkedett, hogy a perorvoslatokat ezentúl az évenként felállított négy jogegységi tanácsban kell elintézni. A négy tanács közül egy a közszolgálati ügyekben, egy a telekkönyvi, úrbéri és birtokrendezési ügyekben, egy a kereskedelmi-, váltó és csődügyekben, és végül egy a bűnvádi ügyekben járt el. Mindegyik tanács 10 tagból állt, a Kúria elnökének, másodelnökének vagy helyettesének elnöklete alatt. Teljes ülést akkor tartottak (a polgári és büntetőtanácsok együtt) ha 1) valamely tanács el akart térni a jogegységi vagy teljes ülési tanács határozatoktól; 2) az igazságügyminiszter, vagy a Kúria elnöke meg akarta változtatni a jogegységi, vagy teljes ülési tanácsi határozatokat. A 7-es tanács a táblabírák és a kúriai kezelő- és segédszemélyzet fegyelmi ügyeiben bíráskodott, határozatai ellen a 9-es tanácshoz lehetett feüebbezni. Az Ügyvédi Fegyelmi Tanács (1907: XXTV. tc.) elnökből, három kúriai bíróból és három ügyvéd tagból állott. A Kúrián működött még a Szabadalmi Legfelsőbb Bíróság tanácsa (1927: XX. tc), valamint a Villamosművek Ügyeiben Eljáró Külön Bíróság (1931: XVI. tc.) is. A Kúria közvetlenül az Igazságügyminisztérium felügyelete alatt állott. A Kúriai bírák fegyelmi ügyeiben egy 36 tagból álló vegyes fórum: az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság döntött. A határozatokat egy 12-es vegyes összetételű tanács hozta. A Kúria 1949-ben megszűnt, helyére a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága lépett. A Kúria hatalmas mennyiségű anyaga (5089 csomó + 664 kötet-818 ifm.) csaknem teljes egészében az 1956. évi levéltári tűzvész martaléka lett.