Sárközi Zoltán: Kisebb érdekképviseleti fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 87. Budapest, 1988)

Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (Z213)

Z213 rokkantsági-biztosítást az ipari, bányászati és kohászati vállalkozások alkalmazottai és munkásai vonatkozásában. A Szövetség — különös tekintettel a levert forradalmakra — ugyanekkor változatlanul harcolt a munkás érdekvédelmi szervezetek ellen, olykor még kizárásokkal, fekete listák alkalmazásával, sztrájktörők verbuválásával stb. is! Az 1929 —1933. évi világgazdasági válság egyszeriben felborította ezt az ingatag stabüitást. Újra életbe kellett léptetni pl. a behozatali tilalmakat. Az alacsony mezőgazdasági termékárak miatt, melyeknél rendszeres volt az állami ártámogatás, az agrárkörök megtámadták az addig túlságosan is „dédelgetett" ipari érdekeket. Ezeknek az akcióknak a következményeképpen megszületett az ún. „kartelltörvény", az 1931. évi XX. tc. alakjában. A nagyiparos körök ezt viszonylag könnyen ki/édték, nem sikerült ugyanis az agrár-ipari ollót a korabeli mezőgazdasági árszínvonalhoz közelíteni. Ez komoly következményekkel járt volna az egész magyar iparra nézve. A világgazdasági válságból való kilábalást szolgálta az 1931. évi XXI. tc, az új iparfejlesztési törvény, mely később, sajnálatos módon az újra felfegyverzést is lehetővé tette. Ugyancsak az ipari beruházások élénkítését szolgálta az 1933 óta működő Ipari Munkaszervező Intézet. Ez idő tájt nyílt lehetőség arra is, hogy a magyar agrár termékek felvevő piacot találjanak maguknak Németországban. Ez a külkereskedelmi tájékozódás azonban egyre erőteljesebben hozzáláncolta Magyarországot a revansista háborúra készülő hitlerista Németországhoz. A hazai háborús készülődéseket szolgálta az 1938-ban Darányi Kálmán miniszterelnök által Győrött bejelentett milliárdos beruházási program. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége az I. világháború idején tanúsított magatartásához hasonlóan most is így nyilatkozott: „... a gyáriparra hárult katonai felszerelésünk kiépítésének nagy nemzeti missziója." A vüággazdasági válságból való kilábalás, majd az újabb világháborúra való készülődés — tanulságos módon — erőteljesebb szociálpolitikát eredményezett. 1938 után megállapították a legkisebb munkabéreket és sok helyen javítottak az addigi bérezésen. 1939-ben a gyáripar 15 millió pengő többlet költséget vállalt magára a családi munkabérpótlék bevezetésével. Újabb terheket jelentett a Magyar Gyáripar Központi Szabadidő Szervezetének megalakítása, melyben mintegy 120 vállalat tömörült. Mikor pedig Magyarország is bekapcsolódott a háborúba, a hadisegélyek felét, olykor ennél többet is, a munkaadók fizették. A gyáripar kötelező szociálpolitikai terhe a n. világháború alatt mintegy 80—85 millió pengőt tett ki, amikhez 100 millió pengő önkéntesen vállalt többletkiadások járultak. Az újabb háborúvesztés a kapitalista rendszer bukását jelentette Magyarországon. A felszabadulás után kibontakozó népi demokratikus forradalom, különösen pedig a földreform végrehajtása, eleve lehetetlenné tette a nagybirtokosnagytőkés uralkodó osztály számára a hatalomba való visszatérést. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége régi nevén ismét megalakult ugyan, — miután a Nyilaskeresztes Párt, Hungarista Mozgalom rövid életű uralma alatt létesült Gyáripari Országos Központ (GYOK) megszűnt létezni —, de a felszabadulás utáni osztályharc sajátos körülményei közt csökkenő politikai befolyásával és anyagi eszközeivel már csak szívós utóvédharcokra futotta erejéből. Most is védte a tőkés vállalkozók érdekeit, a kollektív munkaszerződések megkötésénél például a munkaadók megbízottjaként tárgyaló partnere volt a munkásokat képviselő Szakszervezeti Tanácsnak. Feloszlatására 1948. április 4-én került sor, miután a száz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket államosították. 1902 és 1948 között, tehát csaknem fél évszázadon át, két elveszte t világháború megpróbáltatásai közepette elsüllyedt azzal a társadalmi rendszerrel, a kapitalizmussal együtt, melynek születését és tevékenységét köszönhette. Fennállásának kezdeti szakaszában a hazai iparosítás terén voltak érdemei, továbbá mindvégig megőrizte közgazdasági és politikai liberalizmusát, de végzetes szerepet töltött be mindkét világháború idején Magyarország felfegyverzésében. Ezért került a háborúvesztések következtében a bukott uralkodó osztályokkal együtt a történelem süllyesztőjébe. IRODALOM Koffler Károly: A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. In: A magyar ipar. Szerk.: Árvay József. Budapest, 1941. A magyar gyáripar évkönyve és címtára 1941. Szerk.: Pártos Szilárd. Budapest, 1941. A magyar gyáripar évkönyve és címtára 1941 —1943. Szerk: Pártos Szilárd. Budapest, 1942. Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. (Szerk.: Bán Péter) U. kötet. Eger, 1980. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1943 — 1944.évre.Szerk.:£ű//dí7ánoí.XIX.évf.I—U. kötet. Budapest, 1943. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1947 — 1948.évre. Szerk.: Kallós János. XX. évf.I.. kötet. Budapest, 1947. Sárközi Zoltán: Ipari kivándorlás Magyarországról a századfordulón. Magyar Hírek, 37. évf. 12. sz., 1984. június 9. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. Közlemények. 33. sz. 1907. augusztus. Budapest, 1907. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége választmányának XVI. évi jelentése az 1918. évi rendes közgyűléshez. Budapest, 1918. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége választmányának XXI. évi jelentése az 1923. évi rendes közgyűléshez. Budapest, 1923. Az Ózdi Kohászati Üzemek története. Szerk.: Berend T. Iván. Budapest, 1980. Jenéi Károly: Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének iratai a Központi Gazdasági Levéltárban. Levéltári Híradó, 10.évf.l960.1.sz.29 - 32.p. a) Általános iratok csomó tétel 1. 1. Közgyűlési iratok 1939-1945 2. Választmányi ülés jegyzőkönyve 1943 3. Az elnökség, igazgatóság, munkabizottság, választmány és számvizsgáló bizottság névsorai 1945 — 1947