Vass Előd: Bírósági levéltárak : Repertórium (Levéltári leltárak 84. Budapest, 1988)
Kúriai Levéltár
INSTANTIAE 1794—1845 Terjedelem: 2 r.e. (2 csomó) = 0,30 ifm. Az iratanyag különböző, többnyire a Királyi Kúria hétszemélyes táblai és ítélőtáblai állásaiért közvetlenül benyújtott folyamodványokat a mellékleteikkel együtt, valamint a királyi és a kancelláriai leiratokat, a közvetett módon Bécsben benyújtott álláskérelmek véleményezéseit tartalmazza. Az iratanyag „a-o" betűkkel jelzett csomókra tagolódik, s az elnyerendő állások szerint kerültek csomókba rendezésre, így a betűjelek egy-egy állás latin nyelvű nevét jelentik. Az iratok nagyjában időrendben vannak, de több iraton nincs keltezés. Mutató és más segédlet hiányában a kutatás csak az iratok darabonkénti átnézésével lehetséges. „a" betűjellel „b"—„o" betűjellel 1. csomó Iratok 2. csomó 0 16 CORRESPONDENTIAE OFFICIOSAE 1790—1849 Terjedelem: 115 r.e. (115 csomó) = 16,10 ifm. A Királyi Kúria iratkezelési rendszerében az ügyviteli levelezés jellegű iratokat, amelyek nem voltak elvi jellegűek, hanem a Királyi Kúria napi currens munkájával kapcsolatos, sablonszerű hivatalos levelezést jelentették, ezen iratanyagba gyűjtötték össze. Az iratanyag így a Correspondentiae Officiosae, azaz Hivatalos Küldemények elnevezést kapta. Az iratanyag legnagyobb részét a bűnperek intézésével kapcsolatos levelezés alkotja, mivel az 1790/91. évi 43. tc. alapján a fellebbezhetővé vált bűnperek Királyi Kúriához való felterjesztése tömegesen indult meg. A megyék, a kiváltságos kerületek, a szabad királyi és bányavárosok fellebbezett bűnpereiket mindig kísérő felterjesztéssel küldik meg a Királyi Kúria kísérő irattal küldi vissza a törvényhatóságoknak, így mindez nagyobb mennyiségű iratot és fogalmazványt hozott létre, s ez a napi levelezés, melyet nem csatoltak a bűnperek irataihoz, alkotja az iratanyagot Az iratanyag kisebb részét a királyi személynök hasonló napi kurrens levelezése teszi ki. Az iratok forrásértéke a bírósági szervezet és perjog történetére nézve fontosak, mivel e tömeges levelezés jól kiértékelhető adatokat nyújt. Kendelényi Ferenc a múlt század végén mintegy tízezer ügyiratot selejtezett ki, ezáltal ez az iratanyag nélkülözhetetlenné vált Az iratok 1790-től az 1810. évi vízkereszti törvény szakig (Terminus Epiphanialis) napi keltezésük szerinti időrendet követik, a törvényszakok (terminus) és az ülések (sessio) feltüntetése nélkül. Az iratok az 1810. évi vízkereszti törvényszak után az 1832. évi Szent Márton napi törvényszakig, törvényszakonként és azokon belül ülésenként rendezettek. Az iratokon az ülések kezdő- és zárószámai kerültek feljegyzésre, de közben egyes ülések iratai hiányozhatnak is. Az iratok 1833-tól az ülések évenként újrakezdődő folyamatos számozását viseük, tekintet nélkül az egyes törvényszakokra. Az ülések számával meg nem jelölt iratok beérkezésük keltezése, illetve a fogalmazványok keltezése szerint kerültek besorolásra az ülések számaival ellátott iratok közé, a keltezésnek megfelelő helyre. Az iratanyaghoz saját segédkönyvek nem állnak rendelkezésre. A kutatás a Királyi ítélő Tábla jegyzőkönyvei, illetőleg a hozzájuk készült mutatók felhasználásával történhetik. Az (O 18) mutatói segítségével kikeresett jegyzőkönyvi bejegyzésből megállapítható ülés-keltezés és ülés-folyószám, s az ülésen tárgyalt ügyek sorrendje, így később a bejegyzések jegyzőkönyvi tételszáma alapján a vonatkozó irat. Az 1800—1802 és 1826. évekből a lemezfeliratok szerint iratok nem maradtak fenn. 1. csomó Iratok 2. csomó 3. csomó 4. csomó 5. csomó 6. csomó 7. csomó 8. csomó 9. csomó 10. csomó 11. csomó 12. csomó 13. csomó 14. csomó 1790—1791 1792—1793 1794—1795 1796—1797 1798 1799 1800—1803 1803 1804—1806 1806—1807 1808 1809 1810 term inus Epiphaniae-tól terminus post Paschum-ig 1810 terminus Sancti Stephani-tól terminus Sancti Martini-ig
