Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)

Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága

ELSŐ DUNAGŐZHAJÓZÁSI TÁRSASÁG PÉCSI BÁNYAIGAZGATÓSÁGA (Z 269, Z 1359, Z 1480, Z 1481, Z 1482, Z 270, Z 1486, Z 271, Z 272, Z 1483, Z 1484, Z 1485, Z 273, Z 274, Z 275, Z 276, Z 277, Z 1487) 1841-1950 Terjedelem: 2131 raktári egység, 193,18 ifm. 1829. január 29-én két angol hajóépítő: John Andrews és Joseph Prichard felhívást bocsátott ki Bécsben, egy 100 000 forintnyi alaptőkét magában foglaló folyamhajózási társulat megalapítására. Mivel ekkor már sokan felismerték a gőzhajózás jelentőségét - köztük Johann Baptist Puthon báró, bécsi bankár - az Első Dunagőzhajózási Társaság 1829. március 13-án ténylegesen megalakult. 1846. augusztus 16-án elnyert szabadalom levele szerint teljes nevén: „Erste k. k. priv. Donau—Dampfschiffahrts Gesellschaft". Magyarul: „Első cs. k. szab. Dunagőzhajózási Társaság". Székhelye: Bécs (Wien) volt. Részvényesei közt megtalálhatók a korabeli bécsi üzleti világ képviselői mellett az aulikus magyar arisztokrácia tagjai is. Első hajója 1834-ben már áthaladt a Vaskapu zuhatagjain. Rövidesen birtokába került a hajógyár céljait szolgáló óbudai sziget, valamint tucatnyi magyarországi hajóállomás. 1837 óta személy- és áruforgalmat lebonyolító folyami gőzhajói már rendszeresen közlekedtek Passau és Galati között.

1 A magyar reformkorban a társulat hajói kiemelkedő szerepet töltöttek be főleg Dél-Magyarország gazdasági életében. E területeket bekapcsolták az ország vérkeringésébe, lehetővé téve a mezőgazdasági termékek folyamatos értékesítését, illetőleg elszállítását.

2 Az Első Dunagőzhajózási Társaság tevékenységének fő színhelye és fejlődésének legfontosabb tényezője csaknem a II. világháborúig bezárólag Magyarország volt.

3 Itt épült meg — többek között - az Óbudai Hajógyár, mely nemcsak a vállalatnak, hanem az egész Duna-völgyének is a legnagyobb hajógyára lett. A társulat kezdetben idegen, főleg brennbergi és oraviczai eredetű kőszenet használt,

4 1852-ben azonban a négy és félmillió forintnyi összegben kibocsátott új részvényjegyzés lehetővé tette a pécsi kőszén vidéken 55000 négyszögölnyi terület megvásárlását, mégpedig aránylag csekély áron, 57000 forintért. Újabb tizenkétmilliós alaptőke emelés után kezdetét vette a saját kezelésű Üszög—Mohács közti vasútvonal megépítése.

5 így vált lehetővé a gőzhajókból álló dunai flottának és a hajógyárnak saját termelésű kőszénnel való folyamatos ellátása. Az Első Dunagőzhajózási Társaság ettől kezdve Pécs környékén nagyarányú terjeszkedésbe kezdett, amit elég pontosan nyomon tudunk követni: 1853-ban Pécsbányatelepen megfúrták az András-aknát. 1854- ben bérleti szerződést kötöttek Pécs városával. 1855- ben megvették Riegel Antaltól a Karolina-bányát. 1857-ben megvásárolták a Káposztás-völgye és a Nagybánya-völgye Pécs városi szénbányabirtokok kiaknázási jogait. 1861-ig magánosoktól is sok földet szereztek meg. 1864-ben került sor a Czvetkovits Ferenc tulajdonában lévő Istenáldás-bánya megvásárlására. 1867- ben megvették Littke Lőrinctől a Lőrinc-bányát, mégpedig a „Feketehegy-bányatársulat" birtokával együtt. 1868- ban egyrészt kibérelték a pécsi székesegyházi uradalom szabolcsi szénbányáit, másrészt Thiesz Henriktől, majd harmadik kézből, a pécsváradi uradalomtól a vasasi kőszénbányák is tulajdonukba kerültek. 1874-ben érte el az Első Dunahajózási Társaság fejlődésének tetőpontját. Ennek egyik jele, hogy magába olvasztotta az , Jigyesült Magyar Gőzhajózási Társaság"-ot (a Magyar Lloyd-ot), éspedig összes Pécs környéki bányájával együtt. Ezek közé tartozott a szabolcsi György-bánya, a hajdani Miesbach—Drasche féle somogyi bánya, nemkülönben a pécsi székesegyházi uradalom egyes somogyi bányáinak bérlete. Bányaterülete ez évben egyenként 12 544 Dölnyi, 227 bányatelekből és 392 609 Dölnyi határközből állott. Haszonbérletben bírt 61 bányatelket és 31 934 Dölnyi határközt. Ekkor a pécsi bányákat és a szabolcsi bányaműveket már szárnyvonalak kötötték össze az eredeti Üszög—Mohácsi vasúttal.

6 1878-ban kibérelték a „Victoria-szénbányatársulat" pécsbányatelepi „Julianna" nevű (azelőtt Czinderg) bányáját, míg 1892-ben tulajdonjogot szereztek Koch Ferenctől a somogyi és pécsbányatelepi „Vasgyármező" nevű bányára. Ez utóbbi azelőtt a „Csetnek—Pécsi Kőszénbánya Rt.", valamint a ,J?écsi Kőszénbánya és Gépgyár Rt." használatában volt. 1893-ban megvásárolták a Pécs város tulajdonát képező Lámpás-völgyi bányákat, továbbá a pécsi székesegyházi uradalom további somogyi bányáinak bérleti jogát. Ezzel a Pécs vidéki összes kőszénterület a társulat tulajdonába, illetőleg használatába került.