Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

I. CS. KIR. MINISZTÉRIUMOK MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLYI VONATKOZÁSÚ IRATAI

K. K. JUSTIZMINISTERIUM: AKTÉN „SIEBENBÜRGEN" 1849-1861 (-1865) A cs.kir. igazságügyminisztériumot 1848-ban A. Bach, 1849 július végétől A. Schmerling, 1851 januárjától K. Krauss, végül 1857. május 18-tól a minisztérium megszűnéséig, 1860. október 20-ig gróf Nádasdy Ferenc vezette. A megszűnés után a minisztérium általános irattárából a magyarországi és vajdasági iratokat a visszaállított magyar, az erdélyieket pedig a visszaállított erdélyi kancelláriának adták át. Az igazságügyminisztérium hatáskörét az 1852. április 12-i legfelsőbb elhatározás szabályozta. Eszerint hozzá tartozott a jogszolgáltatási szervezet legfelsőbb irányítása a Birodalom egész területén, a katonai határőrvidéket és a katonai jogszolgáltatást kivéve. Ennek kapcsán a minisztérium felügyeletet gyakorolt a Birodalom valamennyi törvényszéke és államügyészsége s az azoknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák felett. Az úrbéri törvényszékekre a belügy minisztériummal közösen ügyelt fel. Joga volt a törvényszékek valamennyi ügyébe betekinteni s tőlük ezekre nézve felvilágosítást vagy véleményt kérni. A vizsgálati fogdák kezelése felett főfelügyeletet gyakorolt, gondoskodott a törvényszékek és ügyészségek anyagi szükségletehői, megfelelő elhelyezésükről, ellenőrizte a jogszolgáltatás céljaha költségvetésileg biztosított összegek felhasználását. Az igazságügyminiszter nevezte ki az ügyvédeket és a közjegyzőket is, s felettük fegyelmi jogkört gyakorolt. A minisztérium közreműködött új börtönök és büntetőintézetek felállításában és a meglévők szabályozásában. Az árvavagyon és a bírói letétek tárgyában a minisztérium a pénzügyrrunisztériummal közösen intézkedett. Bírói jogkört a minisztérium nem gyakorolt. Peres ügyek csak akkor kerültek hozzá, ha az elítélt kegyelemért folyamodott az uralkodóhoz a büntetés oly mérvű enyhítéséért, amelynek engedélyezése meghaladta a törvényszékek hatáskörét, s a halálos ítélettel zárult bűnügyeket kellett oda legfelsőbb jóváhagyás kieszközlése végett felterjeszteni. Olyan polgári perekben, amelyekben a legfelsőbb törvényszék úgy döntött, hogy a törvénynek szabad folyást kell engedni, az elítélt által az uralkodóhoz benyújtott s az ő kézjegyével ellátott folyamodványokat az igazságügyminisztériumnak közvetlenül kellett elintéznie. Az igazságügyminisztérium, miután az uralkodó illetékességét Magyarországia és Erdélyre is kiterjesztette, mindenekelőtt az új bírósági szervezet kiépítését tartotta feladatának ezekben az országokban. Ezen túlmenően foglalkozott az árvabizottmányok, a telekkönyvi igazgatóságok, rögtönítélő bíróságok szervezésével, működésük irányításával, valamint a bhói vizsga szabályozásával. A polgári peres ügyek hátai között találjuk román községek panaszait nemzetiségi és birtokjogi elnyomásuk miatt. A büntetőügyek iratai között részben politikai perekben, részben közönséges bűnperekben elítéltek kegyelmi kérései feküsznek. A magyar kancelláriának átadott magyarországi és vajdasági hatokat később az Országos Levéltárban — helytelenül — az abszolutizmuskori bírósági levéltárba sorolták be. Ezeknek az hatoknak legnagyobb része 1956-ban elégett, a lángokból kimentett, restaurálásra váró maradékot 0 142 törzsszám alatt tartjuk nyilván.