Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

III. A BACH-RENDSZER MAGYARORSZÁGI POLITIKAI HATÓSÁGAINAK IRATAI

ÁLTALÁNOS IRATOK 1849-1853 Terjedelem: 539 csomó + 71 kötet = 81,00 ifm. Ez az állag tartalmazza mindazt az iratanyagot, amely Geringer központi irodájának s az annak működését folytató helytartóságnak általános irattárából megmaradt s amit abból az utód hatóságok később ügyviteli célból kiemelve, saját irataikhoz nem csatoltak. Az iratok zömét az általános iktatószámok rendjét követő fősorozat tartalmazza. Az ügyvitel során azonban az iratokat gyakran az utóirathoz szerelték s azok sok esetben ma is abban fekszenek. Az Országos Levéltárban e sorozathoz készült ,J.evéltári számmutató" az egyes iratok levéltári helyének megállapítására szolgál. Az 1849. évi bizalmasabb iratokból külön sorozatot alkottak. (Az ezeken az iratokon látható „R. G." jel feltehetően a „Reservata Geringeriana acta" rövidítése.) E sorozat darabjait külön, az iktatószámoktól függetlenül számozták (némelyiküket nem is iktatták) s ezeket az „R. G." számoknak rendjében helyezték el. A szabályrendeletekből külön, „Normalia" sorozatot hoztak létre. Az itt fekvő iratok többsége egyedi ügyek kapcsán jött létre, amelyek eldöntése más, hasonló jellegű ügyek eldöntésénél zsinórmértékül szolgált. Általános iktatószámaik növekvő rendjében fekszenek. Végül a „Convolutum"-ok sorozatában helyezték el a különösen terjedelmes ügyiratokat, vagy ügyiratok terjedelmes mellékleteit. A sorozat első részének rendje korábban alakult ki, a második rész (a korábbi „vegyes" anyag) újabban került rendezésere. A segédkönyvek között a szabályrendeletekhez készültek vannak első helyen. A „Normalienbuch" tulajdonképpen nem segédkönyv, hanem másolati könyv, amibe az 1849. és 1850. évi körrendeletek szövegét másolták be. A „Normalienindex" három, egymással párhuzamos, de nem egészen azonos tartalmú kötete a „Normalia" sorozat kutatásához nyújt segítséget. Az általános iktatókönyv vezetésében a helytartóság működésének kezdete, 1851. április 10-e csak annyiban jelentett változást, hogy míg azelőtt az iktatószám mellé, a margóra, az előadó nevét írták, akire az ügyet Geringer vagy helyettese szignálta, ettől kezdve a megfelelő ügyosztály számát tüntették fel ezen a helyen. A tárgy-, személy- és helynévmutató az első években közös, 1853-ban külön kötötték be a tárgy- és helynévmutatót és külön a személynevek mutatóját. A mutatókat gondosan vezették. Nem csak a fősorozatra, hanem a többi sorozat irataira is érvényesek, tehát az R. G. jelű iratok, a szabályrendeletek és a convolutumok iratainak adatait is tartalmazzák, de csak az iktatószámra illetőleg az R. G. számra utalnak s nem közlik az iratok lelőhelyét. A helytartóság idejéből, 1851. május 5-től kezdve, irattári szerelőkönyvek is maradtak fenn. Ezek azonban az iratoknak az ügyvitel során tett mozgását, s nem végleges helyüket rögzítik.