Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)
BEVEZETÉS
Az abszolutizmuskori levéltár kialakulása felé újabb lépést jelentett az Országos Levéltár 1874/75-ben történt átszervezése. Ennek kapcsán az addigi kormányhatósági levéltárakat — köztük a magyar kancelláriai levéltárat, az erdélyi kancelláriai levéltárat és a helytartótanácsi levéltárat — szervezetileg egyesítették a régi Országos Levéltárral. Az új Országos Levéltár azonban a vele egyesített kormányhatósági levéltárak anyagát lényegében véve (a Mohács előtti oklevelek kivételével) megbontatlanul hagyta s ennek folytán az abszolutizmus korában működött magyarországi politikai hatóságok Bécsbe nem szállított hátai egészen a polgári korszak végéig az említett három feudáliskori kormányhatósági levéltár, mint az Országos Levéltárban őrzött levéltári anyag kezelési egységei, között megosztva maradtak. Hogy ezen még a két világháború közötti időszakban sem változtattak, abban szerepe volt annak a dualizmus korából átörökített történetszemléletnek is, amely az abszolutizmus időszakát mint alkotmányellenest kiiktatta a történeti fejlődés folyamatából s az akkor létrejött levéltári forrásanyagot — különös tekintettel az Októberi Diploma utáni és az 1848 előtti államszervezet hasonlóságaira — a feudáliskori levéltári anyaghoz tartozónak tekintette. További lépést jelentett az anyag egyesítése felé, hogy Ausztria, az 1926. évi badeni egyezmény értelmében, egyéb kulturális javakkal együtt, az 1860-ban Bécsbe szállított abszolutizmuskori levéltári anyagot kiszolgáltatta Magyarországnak, ahol azok egy része az Országos Levéltár, más részük a Hadilevéltár őrizetébe került. Az Országos Levéltárban ezeknek az iratoknak egy részét beosztották az egyes kormányhatósági levéltárakba, más részüket, az átvétel rendjében meghagyva, mint „Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott anyagot" külön kezelték. Az abszolutizmuskori, 1849 és 1867 között működött politikai hatóságok és az ezek alá rendelt szakhivatalok iratanyagának a feudáliskori kormányhatósági levéltárakból való kiemelése és egybevonása 1949-ben vette kezdetét. Ez évben létesült egy abszolutizmuskori referencia, lényegében azzal összefüggésben, hogy megindult az Országos Levéltár teljes anyagának ún. alapleltározása. E munka során a magyar kancelláriai levéltár, az erdélyi kancelláriai levéltár és a helytartótanácsi levéltár abszolutizmuskori részét e levéltárak feudáliskori törzsanyagától elkülönítve, együtt leltároztuk. Az abszolutizmuskori levéltár kialakításával kapcsolatban 1951-ben hatcserét bonyolítottunk le a Hadtörténeti Intézet levéltárával, amelynek eredményeképpen a katonai szervek és a polgári közigazgatási hatóságok anyagának elhatárolása a két levéltár között valamelyest pontosabbá vált. Az így létrejött abszolutizmuskori levéltár anyagát az 1952-ben sokszorosított formában megjelent alapleltár 193 állagra tagolja. Ez az első állagfelvétel volt a kiindulópontja a további feltáró munkáknak. Az alapleltározást követően került sor az abszolutizmuskori levéltár rendezetlen anyagának rendezésére, a háború folyamán megsérült hatok konzerválására, a segédlet nélküli, tárgyilag tagolatlan állagok tárgyi átrendezésére, kisebb mértékű selejtezésekre s a teljes iratanyag fondok szerinti rendszerezésére. Ez utóbbi munka azt jelentette, hogy az egyazon hatóság működése során létrejött állagokat egy fonddá vontuk össze, a különböző egymást követő hatóságok által létrehozott állagokat pedig lehetőleg több fonddá bontottuk szét, majd megállapítottuk az így kialakuott fondok s azok állagainak ideális sorrendjét s e „törzsegységeket" (állagtalan fondokat illetőleg állagokat) ebben a sorrendben haladva ún. törzsszámokkal láttuk el. Az abszolutizmuskori levéltár az Országos Levéltár anyagán belül a „D" szekció-jelet kapta. A törzsszám a „D" betűjelből és a törzsegység sorszámából áll. E rendszerezés eredményét az Országos Levéltár 1959/60-ban kiadott fond- és állagjegyzéke rögzítette első ízben. Az abszolutizmuskori levéltárnak ekkor 269 törzsegysége volt s azok törzsszámainak sorrendje megegyezett a törzsegységek ideális sorrendjével. A „D" szekció összetétele az 1959. évi első rendszerezés és törzsszámozás óta részben megváltozott. Erről tanúskodik már az abszolutizmuskori levéltár 1965-ben megjelent ismertető leltáia is, azóta pedig további módosulásokra került sor. Részben iratátadások, illetőleg iratátvételek, részben pedig a belső rendező munka következtében régi törzsegységek megszűntek s új torzsegységek jöttek létre, úgy hogy a törzsegységek ideális sorrendje ma már nem egyezik teljesen a törzsszámok sorrendjével. Az első 1959 utáni változás a Jugoszláviának történt iratátadás volt, 1960-ban. Ekkor szűntek meg a „D" szekció alábbi törzsegységei: D 172-178 K. k. Landes-Verwaltung (illetőleg Landes-Regierung) der Serbischen Woiwodschaft und des Temeser Banats (1853-tól: k. k. Serbisch-Banater Statthalterei) 1849-1861. D 179 K. k. Landes-Schulbehörde für die Serbische Woiwodschaft und das Temeser Bánat 1851—1855.
