Buzási János: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs : A Birodalmi Levéltárak magyar vonatkozású iratai I. kötet : A Birodalmi Udvari Tanács és a Birodalmi Udvari Kancellária levéltára 1. rész (Levéltári leltárak 76. Budapest, 1979)

BEVEZETÉS

A birodalmi levéltárakban folytatott előzetes tájékozódás azt a benyomást keltette, hogy érdemes volna a benne levő magyar vonatkozású iratanyagot módszeresen és részletesen feltárni. Az 1968—1970. évek folyamán elvégzett feltáró munka eredménye igazolta a várakozást: nem számítva bizonyos iratok (pl. birodalmi gyűlési határozatok) többes példányait, jóval több mint 100.000 mikrofilmfelvételre való, számos esetben igen nagyértékű irat került felszínre. A feltáró munka azokban az állagokban, amelyekhez használható segédletek álltak rendelkezésre, ezeknek a segédleteknek a felhasználásával folyt, az egész állagra kiterjedően. A segédletek jelentősen megkönnyítették és meggyorsították a munkát, bár ilyenkor is ellenőrizni kellett a segédletekben feltüntetett iratok meglétét, őrzési helyét és az azonosításukhoz szükséges levéltári jelzetüket. Azokban az állagokban, amelyekhez nem álltak rendelkezésre a feltáró munka jellegének megfelelő segédletek, az iratokat darabonként kellett átnézni. Az anyag roppant terjedelme azonban bizonyos válogatást tett szükségessé. A darabonkénti átnézés csak azokban az állagokban, illetve állagrészekben történt meg, amelyekben az előzetesen elvégzett, esetenként több raktári egységre kiterjedő részleges feltárások kielégítő eredményt hoztak. A feltárás szelektív módszeréből következően, számolva a hibalehetőségekkel, elképzelhető, sőt, alighanem valószínű, hogy a birodalmi levéltárakban maradtak még feltáratlan magyar vonatkozású iratok. Ezeknek száma azonban nem lehet túl magas, így a levéltárakban további módszeres feltárást már nem igen érdemes végezni. De ha egyszer majd mégis sor kerülne ilyen munkára, az ebben a tematikai leltárban szereplő raktári egységek átnézésére már nem lenne szükség. Szót kell ejteni a magyar vonatkozású iratok keletkezésének körülményeiről. Szép számmal találhatunk ugyanis közöttük olyanokat, amelyek a birodalommal vagy alattvalóival semmiféle tárgyi összefüggést nem mutatnak, így magyarázatra szorul, hogyan keletkeztek, és miért vannak a birodalmi levéltárakban. Ilyenek elsősorban a kizárólag magyar tárgyú, magyarországi és erdélyi belpolitikai ügyekre, birtokadományokra, magyar alattvalók egymás közötti jogvitáira stb. vonatkozó iratok. Ezek már Zsigmond korában is nagyobb számban, I. Ferdinánd uralkodása idején pedig, különösen az 1526-1540. közötti években, tömegesen fordulnak elő (Reichsregisterbücher). A jelenség magyarázata minden bizonnyal az, hogy a császár és a magyar király személye azonos lévén, a császár kancelláriájában birodalmi ügyekkel együtt kizárólag magyar ügyeket is intéztek. I. Ferdinánd esetében a helyzet ennél valamivel bonyolultabb. A magyar ügyeket kezdetben I. Ferdinánd osztrák főhercegi udvari kancelláriájában, az osztrák ügyekkel együtt intézték, a fontosabb kiadványokat, okleveleket lemásolták a főhercegi oklevelek másolati könyveibe, és ezeknek a sorozata I. Ferdinánd német királlyá, illetőleg császárrá koronázása után mint a német királyi, illetőleg császári oklevelek másolati könweinek sorozata folytatódott tovább, így természetes, hogy a könyvek végül a birodalmi kancellária levéltárában nyertek elhelyezést. Ilyen jelenség még évtizedekkel azután is tapasztalható, hogy a magyar ügyek számára I. Ferdinánd kancelláriáján belül külön magyar expedíciót hoztak létre. Később egyre ritkább az olyan kiadvány, amelyet a császár, mint egyúttal magyar király, kizárólag magyar ügyben adott ki. Ilyenek továbbá a közös osztrák és magyar tárgyú iratok, amelyekben az osztrák főherceg és a magyar király közötti vitás ügyekről, háborúkról vagy egyezményekről, osztrák és magyar alattvalókat közösen érintő különböző ügyekről van szó. Ilyenek III. Frigyes, I. Miksa és I. Ferdinánd idejében fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben. Ezek sem császári kiadványok tehát, hanem osztrák tartományi fejedelmi kiadványok. Számuk egyre kevesebb, azzal párhuzamosan, ahogyan az osztrák ügyek intézése a kancellárián belül egyre jobban elkülönült, míg végül, az önálló osztrák udvari kancellária létrehozásával, gyakorlatilag meg is szűnnek. A magyar vonatkozású iratok legnagyobb része természetesen a birodalmat és Magyarországot közösen érintő ügyekkel függ össze. Ezek a császári hatalom gyakorlásával kapcsolatban keletkeztek. Ilyenek Zsigmond uralkodásától kezdve egészen a napóleoni háborúkig tömegesen fordulnak elő. A magyar vonatkozású iratanyag történeti forrásértéke egészében véve vitán felül áll, bár erről pontos képet alkotni csak az egyes konkrét források közelebbi tanulmányozásával lehetne. Bizonyára sok olyan jelentős forrásértékű irat van benne, amely a magyar történeti kutatás előtt mindeddig ismeretlen. Hogy mit adhat ez az iratanyag a magyar történeti kutatásnak, annak szemléltetésére talán elegendő a legfontosabb politikai tárgyak alábbi, nem teljes felsorolása: — Magyarország belpolitikai viszonyai és kormányzata Zsigmond korában, — Magyarország szerepe Zsigmond itáliai politikájában, — Hunyadi Mátyás és III. Frigyes háborúi, a soproni egyezmény, — I. Miksa keleti politikája, a Habsburg- és a Jagelló-ház közötti dinasztikus szerződések története, — a császárok és a német birodalmi rendek viszonya a török terjeszkedéshez Mohács előtt, "- a mohácsi csata közvetlen előzményei, leírások a mohácsi csatáról, — I. Ferdinánd és Zápolya János háborúi és fegyverszüneti tárgyalásai, a váradi béke, — az 1529. és az 1532. évi török hadjárat, — a török elleni birodalmi segély ügye, a „török adó" megajánlása, behajtása és felhasználása, — Buda eleste és a visszafoglalására szervezett birodalmi hadjárat,