Buzási János: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs : A Birodalmi Levéltárak magyar vonatkozású iratai I. kötet : A Birodalmi Udvari Tanács és a Birodalmi Udvari Kancellária levéltára 1. rész (Levéltári leltárak 76. Budapest, 1979)

BEVEZETÉS

Az állagok gyakran sorozatokra oszlanak. Ezek közül némelyek raktári egységeinek sorszámozása sorozatonként újrakezdődik. Ilyen esetben a leltár mindenkor tükrözi a sorozatszerkezetet, a megfelelő helyen feltünteti a sorozat címét. Ha viszont az állag sorozatokból áll ugyan, de a raktári egységek sorszámozása az egész állagon végigfut, a leltár csak nagyobb mennyiségű magyar vonatkozású anyag esetén, csupán a tájékozódás megkönnyítése végett közli a sorozatcímet. Egyébként a leltár mind az állagok, mind a sorozatok címét németül adja meg. Raktári egységen belül, minden egyes tárgymeghatározás alatt, a vonatkozó iratok a tényleges sorrendben követik egymást, még akkor is, ha bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy ez a sorrend kiigazításra szorul. Az egyes iratokról a leltár azokat az adatokat közli, amelyek az irat megtalálásához és egyértelmű azonosításához szükségesek. Dyen adatok: csomón belüli kisebb egységek eredeti megnevezése vagy más azonosítási jele, az irat egyedi levéltári jelzete (általában numerus), lap- vagy oldalszámozott anyagnál a lap- vagy oldalszám, az irat kibocsátója, címzettje, fajtája és kelte. Különleges esetekben, ha az azonosításhoz erre szükség van, szerepel az irat tárgya is. Természetesen előfordul, hogy a felsorolt adatok közül hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre több is hiányzik. A leltár az egyes iratok mellékleteire — ha vannak ilyenek — a főirat meghatározásánál (m.) jellel utal. A mellékleteket, néhány különleges, egyedi értékű melléklet kivételével, nem határozza meg közelebbről. Az utalás azt a célt szolgálja, hogy esetleges mikrofilmrendelésnél ezeket a mellékleteket is számításba lehessen venni. Előfordul, hogy valamely iratnak van ugyan melléklete, de a leltár nem utal rá, mert a melléklet nem magyar vonatkozású. A leltárnak kétségtelen hiányossága, hogy az iratok eredetiségére, publikáltságára és nyelvére vonatkozó adatokat általában nem közöl. Ennek oka az, hogy egyrészt ezek az adatok az amúgy is nagy terjedelmű leltárat tovább duzzasztották volna, másrészt — és ez a döntő — az eredetiség, különösen pedig a publikáltság megbízható megállapítása nagyon sok esetben olyan vizsgálódások elvégzését igényelte volna, amelyek meghaladják a feltárásnak és a feltárt anyag leltározásának kereteit. A leltár az iratokat néhány állagnál nem darabonként, hanem ennél nagyobb egységenként tartalmazza. Ezek túlnyomórészt periratok. A leltár minden iratot csak egy helyen közöl. Ez alól kivétel a Geschriebene Zeitungén című állag, amelyben ugyanaz az irat néha két vagy három város neve alatt is szerepel. Meg kell említeni végül, hogy azokat az azonos nevű és sorszámmal megkülönböztetett uralkodókat, akik egyszerre voltak császárok és magyar királyok, a leltár a császárként használt sorszámmal jelöli (pl. II. Miksa, II. Rudolf, Mátyás, VI. Károly). A nevek írásában a leltár általában a Magyarországon elfogadott gyakorlatot követi. Külföldi államok szuverén uralkodói és az osztrák főhercegek magyaros néven szerepelnek, (pl. V. Károly, VIII. Henrik,, XIV. Lajos, Lipót Vilmos főherceg stb.). A német birodalom hűbéres fejedelmei és más külföldi személyek nevének írására a leltár az idegen névalakot használja (pl. Johann Georg szász választó, Leonhard zu Hag stb.). A magyar családnevek írásánál a közhasználatú névalak, ennek hiányában az iratban szereplő név mai helyesírású alakja mérvadó. Magyarországi és erdélyi helységek esetében a leltár a magyar nevet közli akkor is, ha a helység az iratban idegen néven fordul elő. Horvátországi és szlavóniai helységek esetében, kevés kivétellel (pl. Zágráb, Fiume), a leltár az iratban előforduló név mai helyesírással írott formáját közli. Külföldi városok a leltárban közhasználatú magyar vagy magyaros írású nevükön szerepelnek, ha van ilyen nevük (pl. Bécs, Párizs, Belgrád). A nem azonosítható helységneveket a leltár az iratban előforduló alakban, betűhíven közli. A leltárhoz betűrendes földrajzi és tárgymutató, valamint névmutató tartozik. A mutatók a leltár oldalszámaira utalnak. A földrajzi neveknél az oldalszámra történő utalás mindig a leltárban szereplő névalak mellett van. Magyarországi földrajzi nevek esetében, ha a leltárban szereplő névalak az 1913. évi helységnévtárban feltüntetett névtől lényegesen eltér, akkor az 1913-as hivatalos névre utalás történik. Ugyancsak utalás történik a mutatóban a mai magyarországi helységek jelenlegi hivatalos nevére, ha az a leltárban szereplő névalaktól eltér. Utalás történik az iratban előforduló névalakra, ha az nem azonos a leltárban közölt alakkal (pl. Hradek, lásd Újvár, Neuháusl, lásd Érsekújvár). Külföldi földrajzi nevek a mutatóban ugyanabban az alakban szerepelnek, mint a leltárban. Az idegen névalakra utalás történik, ha az iratban, illetve a leltárban szereplő név eltér egymástól (pl. Wien, lásd Bécs, Bremen, lásd Bréma, Sankt Veit am Pfiaum, lásd Fiume). Utalás történik a külföldi helységek mai hivatalos nevére is, ha az nem egyezik a leltárban szereplő névalakkal (pl. Bratislava,lásd Pozsony, Cluj-Napoca, lásd Kolozsvár). Irodalom 1. L. Bittner szerk., Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof und Staatsarchivs, Wien, A. Holzhausens Nachf., 1936. 2. L. Bittner - L. Gross, Repertórium der diplomatischen Vertreter, J. Bd. (1648-1715), Oldenburg-Berlin, G.Stalling, 1936. 3. H. Brosien, Lexikon der deutschen Geschichte, Leipzig, Verlag d. Bibliographischen Instituts, 1882.