Trócsányi Zsolt: Erdélyi Kancelláriai Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 68. Budapest, 1976)
Bevezetés
kancellária szorosabb egyesítésére, a külön erdélyi consessusok, a a külön iktatás, registratura és expeditura megszüntetésével. Ez az egyesitett Kancellária, amelynek ügyintézését 1783tól sorozatos re formok modernizálták, 1791ig állt fenn. II. József Restitutionsediktje az egyesítés végjét ^kellene hogy jelentse; az erdélyi magyar rendek hangulata azonban a császár halála után erősen unióbarát, a Birodalom uralkodokörei pedig nem sietnek a restitutióval ott, ahol ennek nincs evidens politikai szüksége. 1791 elején azonban az utóbbiak (élükön Kaunitzcal s állitólag ma gával II. Lipóttal; a^divide et impera álláspontjára helyezkednek, s most már veszélyesnek látják a kancelláriák egyesítésének fenntartását. II. Lipót 1791. február 20án rendeli el az 1782. előtti állapot visszaállítását, egy ben egyelőre ideiglenesen nevezve ki az Erdélyi Udvari Kancellária elnökévé Teleki Sámuelt, aki egy fél évre rá véglegesen is elnyeri most már a kancel lári tisztséget. A Kancellária helye ettől kezdve 1848ig állandó az erdélyi kormányszervek struktúrájában. Életének jelentősebb eseményei ügyintézési szabályozások, hatáskörének szabályozásai a Guberniummal szemben stb. A hatóság 1848. júniusában szűnt meg, miután V. Ferdinánd szentesitette, az erdélyi uniótörvényt. Az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárának mennyiségileg legnar obb része a Kancellária fondja. Ez az iratanyag nem a teljes dokumentumanyag, amelyet a hatóság^működése során termelt. A Kancelláriának az iktatás bevezetése (1775) előtti anyagát 1775től kezdődőleg erősen selejtezték, s a maradékot rendezték újra. A Kancellária fondján kivül a levéltárba tartoznak^olyan kisebb fondók vagy fondtöredékek, mint tisztviselőinek iratai (vagy más olyan, nemkancelláriai tisztviselőké, akik a hatósági hierarchia egyik vagy másik posztján Erdély ügyeit intézték), udvari ügyvivők fondjai, királyi biztosok iratai s végül ma gyűjteményként kezelt egyes iratok (elsősorban országgyűlési tárgyúak). A levéltár első ismertetése Tagányi Károly műve (Az erdélyi udvari kancellá riai levéltár, Bp. 1898); ez Tagányi más levéltárismertetőihez hasonló rövid áttekintés az anyagról. Az Országos Levéltár anyagának alapleltári felvéte lekor Wellmann Imre készített kitűnő, részletes alapleltárat e levéltárról. (Az Erdélyi Kancellária Levéltára. Levéltári alapleltárak. I.^Országos Le véltár 3. Bp. 1952.) Sorban utánuk az e repertórium szerzője által készitett ismertető leltár következik; ez szerző "Erdélyi kormányhatósági levéltárak" c. kötetében jelent meg, annak I. részeként. Meg kell jegyeznünk: a jelen repertórium szerkezetében eltér mind az alap,' mind az ismertető leltártól, az Országos Levéltár újabb (1974i) fondjegyzé kében adott sorrendhez igazodik. Repertóriumunk alapjául a Bélay Vilmos által a szekció anyagáról készitett áttekintő raktári jegyzék szolgál; annak leiró adatait a szükséghez képest helyenként összevonva vettük át. A levéltár a Magyar Országos Levéltár "B" szekciója. 18 fondból áll; ebből 3 állagos fond, 15 állagtalan. Anyagának összterjedelme 483,54 Iratfolyómé ter. X X
