Iványi Emma: R szekció : Az 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium (Levéltári leltárak 67. Budapest, 1977)
BEVEZETÉS
vábbhaladás érdekében azonban először tudni kellett, mit re f jt magában a Törzsanyag és mi van a hozzá hasonló összetételű vegyes sorozabókban. A gyűjtemény ebben az ideiglenes, elegyes állapotában olykor amolyan átmeneti lerakodóhelyül szolgált a legkülönfélébb ? másutt hirtelen el nem helyezhető, rögtöni elemzésnek alá nem vethető iratszerzeményeknek. Eeferensének 1954-1965 között főfoglalkozása a P szekció családi levéltárainak rendezése volt. Csak 1966-tól kezdve fordithatta munkaidejének rendezésre jutó részét a szekcióra. Ekkor indult meg most már az egész Törzsanyag /R 224/ bontása, majd ezt követte a többi hasonló jellegű gyűjtemény átrendezése is. De már ezt megelőzően is, párhuzamosan az Országos Levéltár rendezési munkájának általános fellendülésével, az egyes szekciók körvonalai határozottabban bontakoztak ki; ezzel az járt együtt, hogy az oda nem tartozó anyag átkerült a megfelelő szekcióba. így adott at ez a szekció is pecsétgyüjteményeket a pecséttárnak, kamarai iratokat a magyar kamarai levéltárnak, családi iratokat a családi levéltáraknak stb. Ezt az irányzatot rögziti az 1963-as állapotot ( tükröző áttekintő raktári jegyzék, ahol több fond helyén már csak az új szekcióbeli jelzet található. S ez az irányzat folytatódott az átrendezés idején is. Az volt az elv, hogy aminek más szekciókban van a helye, az oda kerüljön. Az 1965 utáni tárgyi átrendezések Legelőször azt a nemegyszer vitatott kérdést kell tisztáznunk, hogy miért volt szükséges a Törzsanyagnak és a többi vegyes sorozatnak az átrendezése. A kutatóknak ugyanis átmenetileg nehézséget fog okozni az a tény, hogy az iratok régi helyükről máshova - a saját helyükre kerültek. Konkordanciajegyzéket, különösen olyat, amilyen az 1950-es években a Kossuth gyűjtemény átrendezésekor készült, az anyag nagy terjedelme folytán nem lehetett késziteni. Átmeneti jellegű konkordanciajegyzékek - rendezés közben készült tétel- és darabjegyzékek - vannak, de mert kb. 100 000 db irat átvizsgálásáról volt szó, ezek csak kiindulópontul szolgálhatnak. Az anyag rendezője és mindazok, akik annakidején a munkát elindították, világosan látták ezt a nehézséget. Az anyagot azonban ennek ellenére sem lehetett tovább rendezetlen állapotában hagyni. Milyenek voltak a fenti iratgyüjtemények az átrendezés előtt? Legfőbb jellemzőjük az volt, hogy egymás mellett, egymással párhuzamosan felállitva nagyjából azonos fondok töredékeit vagy nagyobb egységeit tartalmazták. Mindegyikben volt mindenből, több vagy kevesebb. Az uj fondok anyaga majd mindig több gyűjtemény együvé tartozó irataiból alakult ki. Ez a helyzet mult és részben jelen századi kialakulásuk módjával magyarázható. A történeti érdeklődésű vagy a történelemmel és a rokontudományokkal hivatásszerűen foglalkozó személyek, különösen a mult században, egyúttal forrásanyagot is gyűjtöttek, ami ma nem szokás. Általában vásárolták az iratokat, de volt a gyűjtésnek másik, ma ugyancsak már nem szokásos módját az iratok kikölcsönzése, sőt olykor egyszerű elvitele. Utóbbi esetben nem is volt szándékuk a visszaadás, előbbi esetben megfeledkeztek erről. Ilyen módon magánszemélyek, tehát nem hivatásos iratőrzők kezére került az egész ország köz- és magánlevéltáraiban őrzött anyagnak bizonyos hányada. A hatósági levéltáraknál előfordultak selejtezések is. A g/yüjtők halála után irathagyatékukat mindenestül megvette a Nemzeti Múzeum, illetve annak Levéltári Osztálya. ^Az átrendezés során a fenti "eltűnt" iratok visszakerültek fondképzőiknek az Országos Levéltárban levő anyagába, ha pedig a fondképzőnek itt nincs anyaga, akkor, kellő terjedelem esetén, új fondok alakultak belőlük. Az "eltűnést" elősegitette az iratok szerves összefüggését megszüntető, már emiitett múzeumi évrend. De az Országos Levéltárnak e szekcióban levő, szintén emiitett növedékei is teljesen vegyes sorozatok voltak. Meg kellett érnie az elhatározásnak, hogy ebből a kevert,
