Bélay Vilmos: Magyar kancelláriai levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 59. Budapest, 1973)
III. SEGÉDKÖNYVEK
A 135 KANCELLÁRIAI ELNÖKI IKTATATLAN IRATOK kb. 1810- 1848 A magyar kancellária elnöki iratainak az a része, amely valami okból nem került iktatásra. Sok esetben az sem állapitható meg, hogy mi lett az irat sorsa, mert. nincs irattárilag feldolgozva. Két sorozatra tagolódik: az elsőben tárgyi csoportosításban fekszenek az iratok /felségfolyamodványok és kitüntetésért folyamodók beadványai/, a másodikban tárgyi tagolás nélkül, egy-egy kancellár iratai időrendben helyezkednek el. Az iratokhoz darabszintü segédlet nincs. Terjedelme: 3 r.e. /3 cs./ = 0,38 iratfm. 1. csomó 2. csomó 3. a/ Tárgyilag rendezett iratok 1. t. Felségfolyamodványok 2. t. Kitüntetéskérések b/ Időrendezett iratok 1. t. Koháry Ferenc kancellár 2. t. Nádasdy Mihály 3. t. Revitzky Ádám 4. t. Pálffy Fidél 5. t. Mailáth Antal 6. t. Apponyi György 7. t. Keltezetlen iratok 1828-1835 1814-1815 1820-1826 1826-1827 1828-1836 I836-I838 1838-1846 1846-1848 III. SEGÉDKÖNYVEK A 51 - A 69 A magyar királyi kancellária regisztratúrájának ez az állagcsoportia segédleteket és másolókönyveket foglal magába. Az jellemzi ezeket az állagokat, hogy még a kancellária regisztratúrájában készitették őket, részben bizonyságképpen /pl. a Királyi Könyveket/, részben a saját iratkikeresési munkájuk megkönnyítése érdekében /a különböző betűrendes mutatókat/. A könyveket folyamatosan vezették, még a magyar kancelláriának 1848 áprilisában történt felszámolása után is. Ezekben a könyvekben nincs megszakadás 1770-ben, amikor az új irattári rendre áttértek. A 51 ÁLTALÁNOS MUTATÓK 1527 - I863 A magyar kancellária levéltárában található fontosabb iratok mutatója. A készitői által fontosnak itélt ügyiratok első kidolgozás jellegű, hevenyészett segédlete. A három kötet nem folytatása egymásnak, mindháromban vannak ugyanazon állagra, illetve ugyanazon évre vonatkozó bejegyzések. A bejegyzések főképp három állagra vonatkoznak: A 1 /Originales referadae/, A 35 /Conceptus expeditionum/ és A 39 /Acta generalia/. Még az 1849 utáni osztrák belügyminisztériumi iratokra is utalnak a mutatók.