Bélay Vilmos: Magyar kancelláriai levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 59. Budapest, 1973)

Bevezetés

II. József a közigazgatás korszerüsitése érdekében kibocsátottszámos rendeletei egyikével megszüntette a bécsi udvari kamarát és a magyarországi és erdélyi kamarai ügyeket egyidejűleg a magyar kancellária illetékességébe utalta /1782/. 1784 szeptemberében egyesitette a magyar és az erdélyi kancelláriát. József ezen intézkedései következtében természetesen jelentős mértékben megsokasodott a magyar-erdélyi kancellária munkája, ezért a tisztviselők számát emelni kellett. Bizonyos vonatkozásban azonban csökkent is a kancellária illetékessége, ugyanis az uralkodó megszüntette a kancellária igazságszolgáltatási és hiteleshelyi működését. Mint ismeretes, II. József halála előtt visszavonta - három kivételével - a közigazgatást megreformáló rendeleteit, igy a kancelláriát érintő valamennyi rendeletét is. Utóda, II. Lipót ismét kivette a kamarai ügyeket a kancellária hatásköréből és a magyar és erdélyi kancelláriát ismét különválasztotta. A kancellária ezután ismét foglalkozott, egészen 1848-ban történt felszámolásáig, igazságszolgáltatási és hiteleshelyi ügyekkel is. I. Ferenc a kancellária jogkörét kiterjesztette: felhatalmazta, hogy az uralkodó nevében országos és hetivásártartási kiváltságokat adjon, bizonyos állásokra saját hatáskörben kinevezzen arra alkalmas személyeket, alsóbbfokú hatóságoknak instrukciót adhasson, ösztöndijakat és alapítványi helyeket osztogasson. A magyar királyi udvari kancelláriát az 1848 áprilisi törvények szüntették meg /1848:III.tc./. Hatáskörét - valamint a többi, egyidejűleg megszüntetett dikaszteriumét is - a felelős kormány vette át. A kancellária székházát és funkcióinak egy részét - köztük a Királyi Könyvek vezetését - a király személye körüli minisztérium kapta. A magyar kancellária levéltárát 1848-ban a Batthyány-kormány Bécsből Budára hozatta. A szabadságharc bukása után, 1849 novemberében, hajón visszavitték Bécsbe és a cs.kir. belügyminisztérium őrizetére bizták. Hogy ez az őrzés milyen felületes volt, azt bizonyitja az a tény, hogy a kancellária levéltárából, főleg a régibb anyagból, igen sok iratot eltulajdonítottak. A Magyar Országos Levéltár újjászervezése /1874/ után a magyar kancellária levéltárát ismét Budára hozták, hogy a többi, 1867-ben végleg megszűnt dikasztérium levéltárával együtt az Országos Levéltár őrizze. A magyar kancellária regisztraturájának 1770 előtti fondrésze ebben a formában 1690 után alakult ki. Az 1690 évi instrukció alapján a kancellária regisztraturáján rendezték és lajstromozták azokat az iratokat, amelyek a magyar tanács, vagy a kancellária, vagy az uralkodó magyar titkárai működése során keletkeztek és amelyek a kancelláriai regisztratúrára kerültek. Két olyan állag van ebben az egész fondrészben, amely bár nem hiánytalan, de folyamatos sorozatot alkot: az A 33 /Propositiones et opiniones/ és az A 35 /Conceptus expeditionum/ állag. Az összes többi állag az 1690 után sorrakerülő rendezések során alakult ki. Ebbe a £ondrészbe jelenleg 38 állag tartozik. Ezek közül csak 17 tartalmaz 1690 előtt keletkezett iratokat, de ezekben is igen csekély az 1690 előtti iratok száma. Mindebből megállapítható az, hogy a magyar kancellária 1690 előtti történetére vonatkozólag igen kevés iratanyag áll rendelkezésre ebben a fondrészben. Jelentős mennyiségű 1690 előtti irat található a kancelláriai levéltárnak abban a részében, amelyet e repertórium "Bizottsági és gyűjteményes fondók" c. fejezete tárgyal. Az Országos Levéltár "A" szekciója nem őrzi a volt magyar királyi kancellária teljes levéltárát. Amint emiitettük, 1849 és 1872 közt,