Bakács István, Dávid Lászlóné: P szekció : Kisebb családi és személyi fondok I. kötet : 1–444. törzsalapszámok : Áttekintő raktári jegyzék (Levéltári leltárak 44. Budapest, 1968)

Áttekinthető raktári jegyzékek

P 305 UDVARI KANCELLÁRIA - FŐUDVARMESTERI HIVATAL KÖZPONTI JOSZÁGKORMÁNYZÓSÁG 1818-1919 117 doboz, 23, 40 iratfm. Az 1956-os tUzvész után megmentett iratokat lehetőséghez képest az Országos Levéltár a korábbi rendezés során kialakitott tárgyi csoportokba sorolta. A Központi Számvevőség és Mayer Emil hagyatékából megmaradt iratokat jelen fondhoz csatoltuk. Károly főherceg a birtokába került tescheni, saybuschi, seelowitzi, magyaróvári és béllyei uradalom egységes szempontok szerinti irányítására megszervezte a központi igazgatást, amelyet udvari kancelláriának /Hofkanzley/ neveztek, 1848-tól főudvarmesteri hivatalnak /Oberhofmeisteramt/, 1869-től pedig központi jószágkormányzóságnak /Central Güter Administration/. Az 1840-ben kibocsátott szabályzat szerint, amely lényegében а XIX. században érvényes volt, a személyi ügyek, a birtokok vásárlása, megterhelése, az 5000 forinton felüli termékeladások, uj üzemek bevezetése illetőleg megszüntetése, építkezések, az uradalmak vezetésének megváltoztatása, tantiemek megállapítása, bérletek, rendkívüli bevételek és kiadások, kegyúri Ügyek, alkalmazottak szabadságai legfelsőbb döntés alá tartoznak s igy ezekre vonatkozólag a főherceghez kell felterjesztést intézniök az egyes uradalmak igazgatóságainak. Lényegében ezek az ügyek azok, amelyek a kancellária, főudvarmesteri hivatal, ill. a központi jószágkormányzóság hatáskörébe tartoznak. A központi jőszágkormányzóságon keresztül jutnak az uradalmakhoz a főhercegi rendelkezések is. Általában a kancelláriai igazgató, illetőleg a főudvarmester, jószágkormányző dönt ezekben az ügyekben a főherceg nevében, 1822-1840 között azonban az uradalmak gazdasági vezetését központilag a főkormányzó /Oberregens/ irányította, hozzá futottak be az egyes uradalmak felterjesztései és ő közvetítette az uradalmi igazgatóságok felé a kancelláriai rendeleteket. Meg kell jegyezni, hogy az első években igen sok ügyirat fogalmazványon rajta van Károly főherceg kézjegye annak jeléül, hogy a főherceg intenziven résztvett uradalmainak irányításában. Az egyes uradalmaknak havi jelentéseket kellett beküldeniök, ezenfelül az igazgatóságok tanácsúié sí jegyzőkönyveit, az év meghatározott hónapjában költségelőirányzatot^ alkalmazott-nyllvántartástj az uradalomra vonatkozó statisztikai összesítést. Az ügyiratok ennek megfelelően a legbecsesebb forrásanyagot képezik az egyes uradalmak gazdasági üzletmenetének megismeréséhez. A havi jelentések az időjárásról, a mezőgazdasági munkák állásáról, az állattenyésztésről, a szőllő-, bor- és erdőgazdaságról, a mérnöki-, üzemi- és egyéb ipari munkákról, valamint az ügyészi hivatal tevékenységéről szólnak. Az uradalmakból érkező jelentések adott esetben történeti, politikai eseményekről is megemlékeznek. j Károly főherceg Saybuscht kivéve, a többi uradalomból hitbizományt alapított, amelyet Albrecht főherceg örökölt, aki azt unokaöccsére, Frigyes főhercegre hagyományozta, Saybuscht azonban Frigyes öccsére, Károly István főhercegre s igy a Saybuschra vonatkozó iratanyag az 1895. évvel megszakadt. Viszont Frigyes főherceg által a Kiss családtól 1905-ben 7 és fél millió forintért vásárolt Topolovác és a Zay családtól 1908-ban harmadfél millió forintért vásárolt Végles uradalom legfelső irányítása szintén a jószágkormányzóság feladata lett. A központi igazgatást Bécsben állították fel, ahonnan 1904 első hónapjaiban költözött Pozsonyba, majd a monarchia összeomlása után került vissza Bécsbe. Innen 1919 végén vagy 1920 elején helyezték át Budapestre, azonban a folyó igazgatáshoz már nem szükséges iratokat az 1912. évvel bezárólag Magyaróvárra vitték, ahonnan a felszabadulás után szállították be az Országos Levéltárba.