Jenei Károly: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és konszern vállalatai : Repertórium (Levéltári leltárak 43. Budapest, 1968)

A Salgótarjáni Kőszénbánya Bt. története

fennállása alatt jellemző vonása maradt. A társulat 1888-ban, megvásárolta az Etesi Kőszénbánya Rt. bányáit, minden berendezéssel, iparvasuttal, szénrakodóval, munkáslakasokkal és kovácsmühellyel együtt. A szénvagyon gyarapítása szempontjából rendkívül jelentősnek bizonyult a br. Solymossy László Nógrád és Heves megyei nagybirtokossal 1896-ban kötött szerződés,mely a kisterenyei szénterület teljes kiaknázását lehetővé tette. Ezzel a tranzakcióval a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a nógrádi szénmedence legnagyobb bányavállalatává lépett elő. A társulat a szénjogokon kivül nagykiterjedésű erdőbirtokokat is vásárolt, hogy ezzel bányafa szükségletét biztosítsa. A Salgó szénbányászatát Salgótarjánban, Zagyván és Inászón kezdte meg s e' helyekén érte el a társulat fennállása során aranykorát. A salgótarjáni és zagyvál területen a szén vastagsága 4-6 m között váltakozott, a kitermelt szén hőértéke pedig elérte a 4-5000 kalóriát. " . Bél Mátyás szerint a. "kenyeretlen Tarjánnak" nevezett -kopár, terméketlen község gyér népessége miatt a szénbányászai; intenzív müveléséhez szükséges munkaerőt a felsőmagyarországi megyékből, valamint Csehországból és Ausztriából kellett toborozni. A munkaerőkérdés megoldását emellett nagymértékben nehezítette, hogy ugyanebben az időben /1869-1870/ folyt a Salgótarján-losonci vasútvonal és a Salgótarjáni Vasfinomitó Társulat építkezése is. Az első betelepülőket barakokban, majd sietve összetákolt épületekben helyezték el. A munkáslétszám néhány év muiva, 1870-ben már 1700 főre emelkedett. Salgótarjánban 1872-ig 11 lakóház épült fel, 1100 ember részére.Ugyanitt 30-36 ágyas, kezdet legesen, fel szerelt kórházat, 'élelemtá.rat, sütődét és mészárszéket állítottak fel. A lakásépítkezés a munkáslétszám gyors emelkedésével, azonban egyáltalán nem tudott lépést tartani. Sok család hosszú időn át hegyoldalba vájt, deszkaajtókkal elzárt üregekben, vagy Salgótarjánhoz közelfekvő községekben húzta meg magát. A salgótarjáni kolónia évről-évre bővült. Zagyván, Inászon és azokon a helyeken, ahol később indult meg a bányászat, szintén kiépültek a kolóniák, hogy a bányamunkásokat ezzel a munkahelyhez kössék. A bányamüveléshez és fenntartáshoz szükséges energiát 1868-1896-ig gőzgépek szolgáltatták. A széntermelés a munkáslétszám növekedésével évről-évre emelkedett. Harminc év alatt csak- két-három évben történt a produkcióban némi visszaesés. A XIX. században a vállalat a legnagyobb eredményt 1888-ban érte el, amikor a termelés meghaladta az 5,9 millió q-t. Egyébként a vállalat alapításától a század végéig 100 millió q szenet termeltek ki. A kedvező termelési eredmények a társulat mérlegeiben is kifejezésre futottak. A részvénytársaság pénzügyi helyzete annyira kedvezően alakult, hogy 1888-tól kezdve három éven át minden forgalomban volt részvényre a részvényeseknek 20 Pt-ot fizettek vissza, s ezzel az alaptőkét jelentékenyen leszállították. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt intenzív szénbányászatának beindulása után a bányavállalkozók egész sora próbált sze-