Pataky Lajosné, Dzubay Lászlóné: A szabadkőműves szervezetek levéltára : Repertórium (Levéltári leltárak 39. Budapest, 1967)

P 1083 MAGYARORSZÁGI SYMBOLIKUS NAGYPÁHOLY 1886-1920 141 iratcsomó, 113 kötet, 3. doboz, 23,44 iratfm, A jobb és eredményesebb működés, valamint a széthúzás megakadályozása érdekében a két különböző szertartású - a Magyarországi Jánosrendü Nagypáholy /P 1081/ és a Magyarországi Nagy Oriens /P 1082/ - nagypáholy 1886 március 21-én egyesült és megalapította a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt, amely az országban működő összes páholyok főhatósága lett. Bár szertartás és tanitásmód tekintetében szimbolikus rendszerű volt, tehát csak három fokban dolgozott, elismerte a skótritus magasfokainak működését és ennek főhatóságául a Nagytanácsot. A Nagytanács páholyokat nem alapithatott és tagjai is csak azok lehettek, akik már valamely, a Symbolikus Nagypáholy által létrehozott páholy mestertagjai voltak. Első mestere Pulszky Ferenc lett. Fennhatósága alatt hosszabb-rövidebb ideig összesen 126 páholy és számos szabadkőműves kör működött. Ezek közül 39 budapesti, 68 vidéki és 19 külföldi, vagy határszéli volt, közel 8000 fő aktiy taggal. A Tanácsköztársaság 1919-ben a Nagypáholyt és a páholyok működését beszüntette. A román megszállás után B Nagypáholy megkezdte a szabadkőművesség újraszervezését, 1920-ban azonban egy belügyminiszteri -rendelet a szabadkőmüvesszervezeteket az egész ország területén betiltotta. Az iratanyag részben eredeti irattári rendben van, részben az OL által rendezett* Kutatásnál a törzsszám, tételszám, év és numerus adandó meg.