Bakács István: Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára : Repertórium (Levéltári leltárak 33. Budapest, 1965)

Nemzetségi levéltár

dalában általában 1-el kezdődő futó-numerus-rendszer van néhol átfolyik a számozás a másik ladalába - de ez tárgyilag semmit nem jelent* /Az elhelyezésre példa: a 28, ladaiában 1-26 numerus a beregmegyei Baktára, a 27-34 Vasvárira, a 35-42 a szatmármegyei Császárira vonatkozó iratokat tartalmazza, és igy tovább, - az egyes számkontingensen belül az iratok nagyjában időrendben vannak./ A később keletkezett iratokat a, b, stb, megjelöléssel beékelték az időrendiiag megfelelő helyre, vagy egyes ladulák végére. /Az anyag közbeeső szaporodása következtében néhány "a

M-val jelzett ladulát iktattak a sorozatba, igy lett a ladulak száma 72./ 1779-ben Udvarhelyi revideálta az egész levéltárat, minden elenchus elejére külön lapot téve számbavette az i- . ratokat, az azóta történt gyarapodásokat feljegyezte, az esetleges hiányokat feltüntette és feljegyezte a levéltárból kiemelt iratok jelzetét és dátumát. Még 1786 után is, tehát Thalabér levéltárossága alatt, került be néhány - elenyészően kevés - egyedi irat, ezért ezekkel, a később_ betoldott iratokkal terjed a sorozat az 1790-es évekig. Minden egyes ladulához egy elenchu

s /Extractus documentorum archivi comitum Károlyi / tartozik. Részletes lajstromot ad /amelyeket át, meg átjavítottak a későbbiekben, ha nem voltak egészen pontosak, vagy rövidnek találták őket, - igy sok beszúrás, bővités van még a XIX, századból , Waltherr László Írásával is/ és megadja a numerust. A második rész 16 fiókban, 87-102 jelzetű ladulákban az 1-64. ladula lezárása után keletkezett azonos jellegű iratokat foglalja magában. Az iratgyűjtemény létrejöttét nem kis mértékben az idézte elő, hogy a XVIII. század utolsó évtizedében felállitott központi, ill. kerületi birtokigaz-