Tökölyi István: Magyar Államvasutak Igazgatósága (Levéltári leltárak 26. Budapest, 1964)

a dolgozók az 1880-1920 évi iratanyagot és segédkönyvanya~ ot már az eredeti rendjének- megfelelően rendezték, és elvégezték a repertórium elkészítéséhez szükséges adatfelvertél! munkát is. Ez a munka mindaddig folyik, amig a teljes iratanyag rendezése és segédletekkel való ellátása befejeződik, hogy az iratokban a tudományos kutatás akadálytalanul végezhető legyen! Az iratok portalanításáról is gondoskodás törtónt. Rendszeresen porszivógéppel végzik az iratok portalanítását. IV о A volt Magyar Királyi Államvasutak Igazgatóságának megmaradt régi irattári segédkönyveibe annak idején beütött bélyegzőlenyomatok arról tanúskodnak, hogy, az iratokban már évtizedekkel ezelőtt selejtezést végeztek. A selejtezés arányáról képet alkothatunk az irattári nyilvántartó könyvek lapjain sürün látható bélyegzőlenyomatokról, hogy.az első selejtezést mikor, milyen szabályok szerint végezték, erre eddig még nem került elő adat. A bélyegzőlenyomatok szine és alakja arra enged következtetni, hogy egymásután több selejtezés volt. A megtalálható későbbi selejtezési rendele tek szerint a rendeletek idején már minden évben selejteztek о Nyilván ezzel is segíteni akarták a keletkező iratok elhelyezését. A legrégebbről ismert selejtezési szabályzatot 1934. évben bocsátotta ki az Igazgatóság. Ez időrendben és azon belül betűrendben sorolja fel azokat az ügyféléket, amelyek nek iratai selejtezhetők voltak. A selejtezhetők között van nak megemlítve a régebbi keletű iktató-, névmutató és az irattári nyilvántartókönyvek is. A felsorolásban olyan tétel is olvasható, hogy- "Külön előterjesztésre 40. év után selejtezhető" tehát 40 évi őrzés után is az ügyvitel szempont