Bekény István: Sajtó Levéltár (1897) 1920–1944 (1950) : Repertórium (Levéltári leltárak 23. Budapest, 1964)

E. SAJTÓARCHIVUM 1914-1944

125.

Ж. У SAJTáABffiXTÜH. 1914 1944 • hírügynökségek feladata mint láttuk az volt

? hogy az ország és a nagyvilág nevezetesebb eseményeiről általuk beszerzett híreket elvben a lehető legtárgyilagosabb formában továbbítsák üzletfeleikhez , a lapok szerkesztőségéhez. Bnnek a tárgylla^oáságaak az ellenforradalmi korszakban az olvasóközönség, a tudósítók 5 a szerkesztők mindenkori hangadóinak világnézetén uralkodó osztály elfogultságon kivül megholtak u^an a maga egyre szűkebb és egyre áthághatatlanabb világnézeti és politikai korlátai, de még a sajtószolgálat teljes gleíehsehaltoltsága idején sem térhettek ki a hírügynökségek az elől, hogy az épp uralmon lévő áramlattal ellentétes értelmű híreket^ vagy legalábbis azok javarészétesetleg csak bizalmas formában bár - ne közöljék, • hírügynökségek által kiadott kőnyomatosok ennek ellenére az ellenforradalmi rendszer reakciós politikai és obskurantista világnézeti propaganda jónak nyersanyagává, eszközeívé váltak.A hírek ugyanis nem a kőnyomatosok szövegezésében jutottak az olvasók élés előbb a lapok szerkesztőségébe kerültek s ott kapták meg végleges formájukat. Itt, a hírlapok szerkesztőségében alakult át aztán a legostobább, a leghétköznapibb hir hátborzongató rémdrámává és itt szelídült ártatlan idiílé a legszörnyűbb esemény, ha a lapnál uralkodó politikai irányzat ezt követelte. • szerkesztőségek ugyanis a lapok műfajának, profiljának megfelelően összeválogatott és saját külön tudósítóik és riporté reik által megtoldott hírügynökségi híreket korlátlanul kommentálták, hangszerelték, színezték és kozmetikázták a lapok mögött álló üzleti és politikai klikkek pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Hogy a lapok szerkesztőségei az annyisz or emlegetett "redakeiók" mire voltak képesek, ahhoz elég elgondolni, hogy a korszak vala mennyi polgári lapja nagyjából ugyanazokból a hírügynökségi kőnyomatosokból merítette azt a nyersanyagot, melyet aztán Üindegyik sa# gá t irányzatának megfelelően "dolgozott át" nem egyszer a felismerhetetlenségig. Az ellenforradalmi korszak eseményeinek rekonstruálása szempontjából egyik forrásfajta sem hagyható figyelmen kivül. A kőnyomásoknak a valóságot me^cözelitő, objektívebb stílusban megfogalmazott hirei éppoly fontosak, mint az ezeknek a híreknek különböző üzleti és politikai érdekeltségek körébe tartozó lapokban