Szászi András: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 1. : Repertórium (Levéltári leltárak 15. Budapest, 1961)

I. Belügyminisztérium

most sem engedélyezték, hanem helyette egyes ügyfélék iratainak más kútfőkbe való átosztását rendelte el az elnöki osztály. Pl. az lé kútfőben kezelt iratok mellé osztották még a III

# kútfőből a könyöradománygyüjtóst, a VI. kútfőből az úrbéri ügyek iratait, a VII. kútfőből a Tiszavölgyi Társulat ügyeiből és a színielőadások engedélyezéséből keletkezett iratokat. A II. kútfő változatlan maradt. A III. kútfőbe kerültek a győgyszerszámlák és betegápolási dijak, valamint a VII. főosztály összes ügyeiből keletkezett iratok. A IT. kútfő és a III, és VI. kútfőbe átosztott iratok kivételével megmaradt. Az V. kútfőben kezelt iratok mellé sorolták a TI. kútfőből a rend. tan. városok és a községi közigazgatásra vonatkozó, valamint a III. kútfőből a kihágásokból keletkezett iratokat. A VI. kútfő az I. és az V. kútfőnek átadott ügyek iratai helyett a IV. kútfőből megkapta a kórházi ápoltak illetőségi ügyeinek iratait. A VII. kútfő a III. kútfőből átvette az V.c. osztály iratait, s átadta az I. kútfőnek a már ott ismertetett iratokat. Később a kútfők számát mégis szaporítani kellett.VIII., majd IX., azután X. kútfőt is létesítettek. Végül rátértek az osztályonkénti irattározási rendszerre. A központi irattárban minden évben annyi kútfő volt, ahány osztály működött a minisztériumban. Pl. ha egyik évben a minisztériumnak tíz osztálya volt, abban az évben ugyanannyi kútfő között osztották fel az iratokat, s mivel minden kútfőben asak egy-egy osztály iratait őrizték, a kútfő számjele az osztály számával azonos lett. Pl. a VII. osztály iratait az irattár a VII. kútfőben őrizte, de kútfőn belül továbbra is megmaradt az iratoknak tételekre és alapszámokra tagolódása. Az iratoknak a megfelelő kútfőkbe helyezését igen megkönnyítette, hogy minden osztály előre meghatározott számcsoportba tartozó számokkal iktat tt. ., Aontingált iktatás/, s ezért egy-egy kútfőbe tartozó iratok iktatószámának számkerete az adott osztály iktatási számkeretével megegyezett. Az iratok őrzésénél a minisztériumban nem mindig jártak el kellő gondossággal. A századforduló táján a férőhely hiánya nyomasztólag hatott az irattárra és a régebbi iratok őrzését egyre inkább fölösleges tehernek érezték. A segédhivatali főigazgató, hogy az ujabb iratoknak helyet biztosítson, a régebbi iratok kiselejtezését szorgalmazta. Az elnöki osztályhoz intézett előterjesztésében arára hivatkozott, hogy a selejtezés-