Szűcs László: Országgyűlési Levéltár (1861) 1867–1945 (1948) : Államfői Hivatalok Levéltára (1890) 1920–1948 : Király Személye Körüli Minisztérium (1861) 1867–1918 : Repertórium (Levéltári leltárak 13. Budapest, 1961)
Országgyűlési Levéltár /l86l/ 1867-1944- /1948/
Az iratok rendszere mesterséges, az Országos Levéltárban alakították ki* Bizottságonként, ezeken belül iratfajtánként, majd időrendben tagolódik az iratanyag* Rendezett* Kutatni az iratok egyenkénti átnézésével lehet* A kérőlapra az állag cimét kell felirni* Jelzett: az állag cime, a bizottság neve, iratfajta, kelet. /Pl* Ogy* Lt. Felsőházi Biz.Gadasági Biz. jkv. 1943. nov.ll./ Az állag terjedelme 0,14 iratfolyóméter, 1 raktári egység. Iratok 1. csomó A Felsőház által kiküldött bizottságok töredékes iratai. D./ A közösügyek tárgyalására kiküldött Országos Bizottság /Delegáció/ / K.8. / 1867-1917 Az 1867. évi XII.te* értelmében a Monarchia közös ügyei tekintetében /az osztrák birodalmi tanács delegációjával együtt/ a törvényhozói jogot gyakorolta, összesen 60 tagja volt s ezek az országgyűlés mindkét házából - 2/3-1/3 arányban - kerültek ki. A király hivta össze. Saját kebeléből választott elnököt és jegyzőt, Az osztrák birodalmi tanácstól külön tartotta megbeszéléseit. A két delegáció üzenetváltások utján érintkezett egymással. Ha háromszori üzenetváltás után sem jött létre a megegyezés, együttes ülést tartottak. A határozatot a király elé terjesztették, aki a minisztérium utján hozta ezt az országgyűlés tudomására, ahol azónban vitát már nem nyithattak az ügyben. A delegációnak kezdeményezési joga volt a közös külügy, hadügy s az ezekre vonatkozó pénzügy tekintetében, különösen fontos jogköre volt a delegációnak a közös költségvetés megállapítása. Ezenkívül kiterjedt a jogköre a közös miniszterek felelősségre vonására, vád alá helyezésére. A közös miniszterek előterjesztéseiket mindkét delegációban megtették, ezenkívül kötelesek voltak felszólításra a delegációban megjelenni s szóban vagy írásban beszámolni. Az iratok az emiitett ügyekkel kapcsolatosak s ülésjegyzőkönyvekből, albizottságok jelentéseiből, az osztrák delegáció üzeneteiből, interpellációkból, a közös miniszterek előterjesztéseiből és jelentéseiből, albizottságok jegyzőkönyveiből, a Képviselőház és a Főrendiház átirataiból stb. állanak. Az iratanyag irattári rendszere egykorú. Az iratokat 1885-ig iktatószámoktól függetlenül római számmal sorszámozták és ezek szerint helyezték el az irattárban. 1886-tól az iktatott iratokat iktatószámok sorrendjében rakták le és csak a,z iktatásnélküli iratokat látták el római számokkal. 1895-től az iktatásnélküli iratok római számmal való jelölése is megszűnt, ettől kezdve az iktatószámok sorrendjében fekvő iktatott iratok után az iktatásnélküli iratok minden irattári jelzet nélkül következnek. Az iratanyag rendezett, bár rendje helyenként megbomlott. Kutatni az egykorú segédkönyvek alapján, illetve az iratok egyenkénti átnézésével lehet. A kérőlapra a fond rövid cimét, az évet és a sorszámot, illetve iktatószámot kell felirni. Jelzet: a fond neve, év, sorszám illetve iktatószám.
