Szücs László: A Miniszterelnökség levéltára 1867-1944 (Levéltári leltárak 8. Budapest, 1958)
II. Miniszterelnökség. 1867-1945
teljesen megsemmisült, mig a különböző más épületekbe átköltözött osztályok iratanyaga, bár többékevésbé hiányosan, de megmaradt A vázolt szervezeti keretek között, az emiitett ügyek intézése során keletkezett iratanyag kér pezi a Miniszterelnökség londját Kiegészítik a rondot a miniszterelnökök és egyes vezető tisztviselők félhivatalos levelezése, valamint a bizonyos szempontból külön kezelt iratok sorozata s ezek nyilvántartását A) A MINISZTERELNÖKSÉG KÖZPONTILAG IKTATOTT ÉS IRATTÁROZOTT IRATAI (K. 26.) 4867-1945 Magába foglalja a Miniszterelnökség 4867 és 4922 között működött valamennyi osztályának iratait, az Elnöki, a Sajtó és a Szociálpolitikai osztály 4923 és 4945 közötti működése során keletkezett iratanyagának töredékét s az 4945-től külön iktatott bizalmas természetű *res». ül. *biz.» jelzésű iratokat is. Kivételt képezett a Miniszterelnökség 4867-4944 közötti központi irattározásának rendje alól az 4896-4899-ig működött államrendészeti tV.) osztály iratanyaga, amelyet külön iktattak és irattár óztak. Ezeknek az iratoknak a túlnyomó részét egyébként segédkönyveikkel együtt 4899-ben átadta a Miniszterelnökség a Belügyminisztériumnak, ahol a «res». iktatásu iratok között nyertek elhelyezést Az osztály működése során létrejött iratoknak a Miniszterelnökségnél maradt csekély részét 4899'ben a 7903-as iktatószámmal kezdve folyamatosan bevezették a központi segédkönyvekbe is, További kivételt képez a Miniszterelnökség 4920-4942 évi határmegállapitásra vonatkozó iratanyaga., Ezeket átengedte a Miniszterelnökség a közvetlen felügyelete alatt működött Határmegállapitó Központi Irodának. A Miniszterelnökség iratanyagának 4867—1940-ig terjedő részét összes segédkönyvével együtt az 4920-as évek elején vette át megőrzésre az Országos Levéltár. A központilag irattározott iratoknak 4944-4945-ig terjedő, a második világháború alatt erősen meghiányosult részét 4948 év folyamán vette át az Országos Levéltár a Miniszterelnökségtől. Különösen érzékeny veszteség érte az 4944—1945 közötti segédkönyvek sorozatát valamint az iratok 4929-4945 közötti részét A megmaradt és előkerült segédkönyveket 4954 Januárjában adta át a Miniszterelnökség az Országos Levéltár nak. Az iratok 4920-4933 közötti részét 4953 folyamán az Országos Levéltárban átselejtezték. 4867-től 4897-ig az iratokat alapszámos rendszer szerint tárgyi tagolás nélkül irattározták. Az alapszám az illető ügyben, az évben elsőnek beérkezett irat iktatószáma volt; amennyiben a következő években is folytatódott az ügy, az egész ügyiratot olörecsatolták a megfelelő évi alapszámhoz. Ezek az alapszámok az évek során megnövekedtek és a később bevezetett tételrend szerű irattározás alapjaivá váltak. Az irattári kezelés megkönnyítése érdekében az alapszámok sorrendjében fekvő ügyiratokat úgynevezett «iratcsomókba* osztották be, amelyeket római számokkal jelöltek. Egy-egy római számmal jelölt draicsomóba* (amely nem Jelenteti tényleges csomót, hanem csak az ügyirátoknak bizonyos - nem tárgyi, hanem mennyiségi elv szerinti - tagolását) 200 alapszámot osztottak be; igy pl. az I. csomóba az 1-200-ig terjedő alapszámok, a II. csomóba a 204-400-ig terjedő alapszámok kerültek, stb. Az «iratcsomó »-szám ot nem minden esetben tüntették fel az iratokon. Az «iratcsomóknak* ma már az iratok használata és őrzése szempontjából különösebb jelentőségük nincs, hiszen tárgyi tagolás nem áll mögöttük, az alapszámok sorrendjét pedig nem befolyásolják. Kivételt képeztek az irattározás ilyen rendje alól a közösügyi kinevezésekről a Miniszterelnökséghez érkezett értesítések. Ezeket az iratokat ugyanis 4867-től 4882-ig minden évben az I. E. uratcsomóban* helyezték el. ~4898-tól 4944-ig a Miniszterelnökség központilag iktatott iratait a tétel-alapszámos rendszer szerint a tételek és azon belül az alapszámok növekvő rendjében irattározták, A tárgyi csoportokat jelentő tételeket római számmal jelölték; a tételek tárgya és száma gyakran változott
