Szücs László: A Miniszterelnökség levéltára 1867-1944 (Levéltári leltárak 8. Budapest, 1958)
II. Miniszterelnökség. 1867-1945
nyének befolyásolására s a magyarországi nemzetiségek, valamint a szomszéd államok külföldi propaganda tevékenységének ellensúlyozására irányult s elsősorban békeelőkészitő Jellegű volt Feladatát idegen nyelvű kiadványok szerkesztése, kiadása és terjesztése, külföldi lapokban elhelyezett újságcikkek, valamint rádióelőadások utján próbálta megoldaniA háborús kényszerintézkedések előkészítése céljából 4938 és 1940 között foglalkozott a Miniszterelnökség az ország gazdasági helyzetének megfigyelésével is,, Foglalkozott még a Miniszterelnökség különféle országos jellegű építkezések íkirályi vár, országház stb,) ügyeivel, szobor és emlékmű (Erzsébet Andrássy. Árpád szobor illetve emlékmű stb») ügyekkel, az 4848/49-os honvédek és hozzátartozóik nyugdijának, kegydijának ügyeívet az t világháború idején hadiüzemi, hadigazdálkodási, hadifogoly kérdésekkel, majd később a földreform ügyeivel is. Végül a Miniszterelnökségen intézett ügyek harmadik csoportja a közvetlenül a Miniszterelnökség alá rendelt hivatalok elvi. személyi és költségvetési ügyeiből állott Ezen hivatalok és szervek egy része mindvégig, más része csupán egy ideig tartozott közvetlenül a Miniszterelnökség hatáskörébe (í. a II. sz. Függeléket). A Miniszterelnökség, mint a végrehajtó hatalom legnagyobb hatáskörű szerve, intézkedéseiért egyrészt az államfőnek, másrészt az országgyűlésnek volt felelős. A Miniszterelnökség közvetlenül alárendelt hatóságai az egyes minisztériumokon kivül (L* az tsz. Függeléket) a Miniszterelnökség ügykörébe vágó szakfeladatok ellátására létrehozott ájiamí szervek és hatóságok voltak (l. a II. sz. Függeléket). A Miniszterelnökség a királlyal, a király személye körüli miniszter utján, felterjesztések formájában érintkezett 1920 után pedig felterjesztéseit a Kabinetiroda utján juttatta el a kormányzóhoz. Az egyes minisztériumokkal átiratok formájában érintkezett a minis tóriumok alá rendelt hatóságokkal pedig rendszerint az illetékes minisztériumokon keresztül. Az egyes vármegyék és városok közigazgatási apparátusának poliükai vezetőjével, a főispánnak azonban rendszerint közvetlenül, az egyébként illetékes belügyminiszter kikapcsolásával is levelezett sőt a megyei és városi törvényhatósági bizottságok is közvetlenül tettel: évenként kétszer jelentést a megye, illetve város állapotáról a Miniszterelnökségnek. Terüleü illetékessége az ország egészére kiterjedt, 1918 előtt azokra a területekre is. ahol a magyar közigazgatás érdekelve volt, pl. Bosznia-Hercegovinára, vagy az I, világháború alatt időlegesen megszállt egyéb területekre. Intézkedéseit azonban ezeken a területeken a közös minisztériumokon keresztül foganatosította. A kiegyezési korszak első három évtizedében a Miniszterelnökség szerény szervezeti formák között fejtette ki tevékenységét működésének 1867-1945-ig terjedő 78 évi időtartama alatt azon báli többször átszerveztéií. Kezdetben tulajdonképpen nem is tagolódott osztályokra, csupán a központi fordítói osztály működött elkülönítve, 1879-től azonban külön vált a sajtóosztály is, A Miniszterelnökség szervezetének fokozottabb kifejlesztése és differenciálódása Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt következett be. 1896-ban a Miniszterelnökség mar világosan megkülönböztethető hat osztályban iátta el feladatát Az elnöki (I.) osztály általában azokkal az ügyekkel foglalkozott melyek a miniszterelnöknek mint az egész kormány elnökének, praesidiális ügyköréből adódtak. Ide tartoztak a Miniszterelnökség személyi és gazdasági ügyei is. A II. ügyosztály, amelyet később közjogi osztálynak is neveztek, az Ausztriával kapcsolatos közjogi kérdéseket és más, elsősorban a közigazgatást a törvényhatóságokat érintő jogi vonatkozású ügyeket intézte.. A Ifi osztály a sajtó, a IV a fordítói osztály volt Az Y. osztályt az államrendészeti ügyek ellátására hozták létre. A VI. osztály, amelyet még ugyanebben az évben megszüntettek, propagandaügyekkel foglalkozott 1899-ben a rendőrségi ügyeket visszautalták a Belügyminisztérium hatáskörébe, s igy feleslegessé váít az V. osztály fenntartása.
