Szücs László: A Miniszterelnökség levéltára 1867-1944 (Levéltári leltárak 8. Budapest, 1958)
II. Miniszterelnökség. 1867-1945
II. MINISZTERELNÖKSÉG 4867-1945 Az 1867: XII. tc. alapján 1867. február 17-én kezdte meg működését a kiegyezés utáni első magyar minisztérium elnöksége. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Miniszterelnökség jogkörének gyakorlását a Forradalmi Kormányzótanács vette át A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalom a régi állami és társadalmi renddel együtt a Miniszterelnökséget is visszaállitotta a régi formában, amely 1945-ig változatlanul fennmaradt Iratanyaga, amely több állagból és sorozatból tevődik össze, csak töredékesen maradt meg. A Miniszterelnökség minden külön szabályozás nélkül, a gyakorlatban kialakult módon látta el feladatát a szakminisztériumok munkájának irányítását és összehangolását az ország politikai és gazdasági életének irányítását A hatáskörébe tartozó ügyek három csoportra oszthatók, Az első csoportba azok az ügyek sorolhatók, amelyek a minisztereinökre, mint az egész kormány elnökére hárultak. A legfontosabbak ezek közül a következők; a király, illetve 1920 után a kormányzó elhatározásait, döntéseit tartalmazó kéziratok ügyei, e kéziratok nyilvánosságra hozatala, nyilvántartása; az udvartartással, a király magyarországi utazásaival kapcsolatos ügyek, az országgyűlés összehívásával, feloszlatásával, elnapolásával kapcsolatos intézkedések, választások ügyei, a parlament munkarendjének elkészítése, az interpellációkra adandó válaszok, törvényjavaslatok előkészítése, véleményezése; 1918-ig a közös miniszterekkel és az osztrák minisztériummal a kiegyezési törvény értelmében szükséges tárgyalások, nemzetközi szerződések, megállapodások ügyei, 1918-ig a konzuli ügyek, a Magyarországon lelállitott külföldi konzulátusok elismerése, határrendezési ügyek; a minisztertanácsi előterjesztések összegyűjtése, körözése, a minisztertanácsi Jegyzőkönyvek elkészítése, a kivonatok megküldése az egyes minisztériumoknak, a több tárcát érintő ügyekben közös álláspont kialakítása, ilyen ügyekben tárcaközi értekezletek tartása, az állami költségvetések ügyei; a miniszterek személyi ügyei, az országos méltóságok kinevezésének ügyel, nemességadományozások, kitüntetések, címadományozások, állampolgársági, honosítási ügyek, kivándorlási ügyek; cimerhasználati engedélyek adományozása, az évenkénti kormányjelentés elkészítése; országos Jellegű ünnepségek, kongresszusok rendezése és előkészítése stb. Ezek közé az elnöki jellegű ügyek közé tartoztak továbbá az egyes minisztériumoknak azok a fontosabb, gazdasági és politikai ügyei is, melyeket döntés vagy jóváhagyás céljából a Miniszterelnökséghez felterjesztettek. 1898 és 1918 között pl. a következő fontosabb ilyen tipusu ügyek fordultak elő > adóügyek, csatornaépítési, csendőrségi, folyamszabályozási, különböző egyházi, hadseregszervezést, hitelkérdéssel, hadigazdálkodással, iparfejlesztéssel kapcsolatos ügyek, iskola és külkereskedelmi ügyek, munkás- és parasztmozgalmi ügyek, valamint rendőrségi ügyek stb. Ebbe a csoportba tartoztak végül a Miniszterelnökség kebelbéli ügyei is: személyzeti ügyek, alkalmaztatást kinevezési, előléptetési és fegyelmi ügyek, elbocsátások, nyugdíjazások, segélyek, pótlékok, szolgálati idő beszámítások stb.; költségvetési ügyek, a Miniszterelnökség épületének karbantartása felszerelése, a dologi szükségletek beszerzése, közszolgáltatási dijak fizetése, telei onü gyek., autóügyek stb. A Miniszterelnökség ügykörének második csoportját azok az ügyek alkották,, amelyeknek intézése nem tartozott szorosan a kormány elnökének feladatai közé, de amelyeket - részint azért mert több tárcát érintettek <n a Miniszterelnökség hatáskörébe utaltak Ezek egy része állandóan, másrésze csak hosszabb-rövidebb ideig volt a Miniszterelnökség ügykörében. Az állandó ügycsoportok, amelyek 1867-től kezdve 1944-ig mindvégig a Miniszterelnökség hatáskörébe tartoztak, a következők. Nemzetiségi és kisebbségi ügyek. 19181g a Miniszterelnökség foglalkozott a magyarországi románok, szlovákok, szerbek, ukránok egyházt kulturális ügyeivet egyesületi, állampolgársági ügyekkel, a nemzetiségi munkásmozgalmakkal, a pánszláv agitációval a különböző nemzetiségi alapítványok kezelésének ügyeivel, a román és szlovák nemzetiségi mozgalommal, az egye' temi hallgatók egyesületeivel, a román és szlovák sajtóval. Figyelemmel kisérte a Romániában, az Északr-Amerikai Egyesült Államokban és más országokban élő magyarok sorsát ezeknek politika*, egyházi, iskolai, valamint sajtóügyeivel foglalkozott •A
