Wellmann Imre: Az erdélyi kancellária levéltára (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 3. Budapest, 1952)
mellékleteket az utóbbi négyen kivül a "Reversales stipendistarum scholastieorum et praetioantium greaialium* /18Ö8-1848/ és a "Tiltott és megengedett könyvek jegyzéke* / 1837-1847/ e. sorozat^ elintézés-fogalmazványokat a legutóbb emiitett /ld*s Az eráélyi kancelláriai levéltárleltára, 13, 1, 12, 14, 15, 11, 9. ill. 10/ # Az "Acta generalia"-ban a kutatást általában megkönnyíti, hogy jó. sőt részben kitűnő segédeszközök /röutató lajstrom. Iktatókönyv/ állnak rendelkezésre. Megkönnyiti tfcvábfeá, hogy a mutató utalása alapján az iratok kiemelése gyors és egyszerű, mivel az iratok megmaradtak keletkezésük '. rendjében /tehát az irattári elhelyezés a beiktatás rendjének felel meg/, s ennek megfelelően évenkint! egységes kurrens számsorodat alkotnak. Megkönnyiti végül, hogy az •gy-egy iraiváltásra vonatkozó iratok /beérkezett irat, belső ügyviteli irat, elintézés-fogalmazvány/, ugyanazon irattári sorszám ill. iktatószám alatt 9 egy-egy Ügyiratban vannak összefoglalva - ez az ügyirat-rendszer legkorábbi jelentkezése a magyar levéltárügy fejlődésében. De éppen, mert itt ez a rendszer viszonylag korán alakult ki, amikor még a meginduló erdélyi udvari kancellária ügyforgalma meglehetősen csekély volt ? nem mutatkozott annak a szükségessége, hogy az ügyirat kiformálódásában megnyilvánuló tárgyi szempont ezen túlmenőieg is érvényesülve -tárgyi csoportokat: kútfőket, osztályokat alakítson ki. Az iratok évenkinti egységes, osztatlan számsora nem tagolódott az irattári elhelyezésben, megmaradt évenkinti folyamatos, végigfutó számsornak akkor is, amidőn az erdélyi kancellária az igyöt .tárgycsoportjai szerint osztályokra tagolódott, s ennek megfelelően külön osztály-iktatókönyvek is keletkeztek. Éppen ebben van a rendszernek - minden egyszerűsége mellett, sőt éppen ezért - a maga hátrányos oldala, éppen a kutatás szempontjából. Az er« délyi kancellária általános ügyiratai hatalmas - 367 folyóméternyi - kurrens irattömeget jelentenek, amely csak évenkinttagolódik, nélkülöz azonban bármiféle tárgyi csoportosítást s ennek megfelelő tárgyi segédeszközöket. A kutató tehát, aki valamely tárgyra vonatkozólag keres, kénytelen a mutatókat /s esetleg velük kapcsolatban a lajstromokat és iktatókönyveket/ évről-évre újra meg újra kikérni és felütni /leszarnitva az első évtizedek ujabbkeletö, több évet átfogó mutatóit/. Ezen a nehézségen csak csekély mértékben segítenek az erdélyi kancelláriai levéltár egyéb sorozatait alkotó olyan segédeszközök - mutatók, iktat£könyvek, lajstromok^ másolati könyvek - , melyek egyes fontosabb, tárgykörökről az évek során át többé-kévésbbé megfelelő tájékozódást biztosítanak, így használható a különálló mutatók közül: az "Acta generália"-ban foglalt 1686-17425. évi fontosabb intézkedésekre nézve az "Index generális** /ld.:Az erdélyi kancelláriai levéltár leltára, 5/; az erdélyi kancellária valamennyi fontosabb iratsorozatában, köztük elsősorban az "Aota generália"-ban található fontosabb, elvi jelentőségű rendelkezésekre^ jelentősebb ügyekre vonatkozólag az "Index generális normallum" és "Index normalium ordinatlonum" /ld.uo.31, 32/ az 1527-1848 ill. 1686-1845 közti időszakról; végül az erdélyi kancellária iktatóhivatala számára
