Wellmann Imre: Az erdélyi kancellária levéltára (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 3. Budapest, 1952)
megfelelő évi lajstrom lapjára /melyen a kérdéses ügyirat tartalmi kivonata olvasható/vonatkozó/ szám-utalás járul. 1770-től kezdve a vovatos beosztás s relé a dátumnak és a lajstrom lapszámának feltüntetése is elmarad. Ezzel szemben a címszavak uj, nagyjából szoros betűrendje annyit jelent, hogy - ismétlődő vagy nagyobb-kisebb összefoglaló címszavak alatt - az egy-egy tárgyra, sőt egy-egy Ügyre / annak különféle fázisaira/ vonatkozó/utalisok egymás mellé kerülnek. Még pedig nem olyan módon, hogy az egy évben egy bizonyos ügyre vonatkozó ügyiratok közül csak az elsőnél / a légkisebb iktatószámúnál/ volna a tárgy feltüntetve, a többire pedig a puszta iktatószámok /irattári sorszamok/ utalnának, a tárgy további megnevezése nélkül; hanem a mutatókban 1770-tői fogva minden afyes iktatószám-utalást az illető ügyirat tárgyának külön-külön való megnevezése előz meg. Ez egy és ugyanazon Ügy esetében annyit jelent 4 hogy már maga a mutató is rávilágít az ügy elintézésének egymást követő fázisaira. A kérdéses ügyre vonatkozó azévl első iktatószára-utalás előtt ugyani* megkapjuk a többé-kevésbbé részletes tárgyat, a további iktatószámokkal kapcsolatban pedig - most már a tárgy további részletezése nélkül arról értesülünk, hogy melyik hatóságtól érkezett leirat, átirat vagy jelentés ill. az erdélyi kancellária.kinek küldött felterjesztést, átiratot vagy leiratot az ügyben, sőt esetenkint arról is, hogy az iratváltás érdemben mi körül forgott. Különösen 1833-tól fogva kisérhető részletesen nyomon- hogy egy-egy ügyben milyen iratváltások történtek? ettől fogva ugyanis a mutatónak egy-egy ügyiratra vonatkozó tárgyi utalásai külön megemlítik a beérkezett iratot s külön az elintézés-fogalmazványt is/ /Ugyancsak 1833-tól f^gva ag előző évi előiratok iktatószámára Is tatai a - w&feátő;? YégÜl 1847-18^8-ban odáig /if fejlődik a mulató, hogy az erdélyi kancelláriai elintézésfogalmazványoknak, továbbá a beérkezett iratok közül a királyi elhatározásoknak dátumát is feltünteti.- A mutatók második, ujabbkeletü sorozata, akárcsak a szintén Laskai-készített® megfelelő lajstrom ' kezdettől fogva kitűnik pontosságával és részletességével. Használhatóságát növeli, hogy nem külön-külön van minden évnek a mutatója, hanem a betűsorok kötetenkint az 1000-1701, 1702-1714. 111. 1715-1727. éveket fogják át. A címszavak 3 mutatókötet mindegyikében szpros betűrendben következnek egymásra - az egy-egy hasonló személyre, helyre, tárgyra vonatkozó utalások egy-egy főcimszó alatt összefogva, rendszerint időrendben sorakoznak -; utánuk a tárgy részletes körülírása, majd a vonatkozó írat irattári sorszáma és éve következik. Sajnos, a harmadik. 1715-1727. évi mutatót Laskai nem tudta befejezni, csupán a D betű végéig haladt vele előre; utólag történt ugyan kísérlet a mutató befejezésére, de ez is csak a "Gallér" címszóig jutott, nem is szoros betűrendben, s a Laskai-készitett® résznél egyébként is szűkszavúbban s tökéletlenebbül. Az 1847-1848. évekből "Apocalipsis" elnevezésű számkonkordanelakönyve kkel is rendelkezünk. Ezek évenkint előbb a beérkezett erdélyi guberniumi iratok iktatószámának sorrendjében tüntetik fel hasábosán, hogy azoknak milyen erdélyi kancelláriai iktatószámok felelnek meg
