Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

I. Általános kémia

Lúgok vizes oldásakor pozitiv töltésű kationok /fémionok/ és negativ töltésű hidrexilionok /OH"/ keletkéznek, Ahogy a savaknál a savasság fokmérője a hidrogénionkoncentráeió, ugy a lugosság jellemzője a hidroxilion jelenléte. Lúgoknak nevezzük --most már szabatosabban definiálva - azokat a vegyületeket, amelyek vizes oldásakor az elektroütos disszociáció eredményekónt hidroxilionok keletkeznek. A sók fémionokra és savmaradókokra disszociáinak. Teljesen semleges só* oldásakor tehát sem hidrogén, sem hidrexll ionok nem keletkeznek. Itt emiitjük meg, hogy nem minden anyagnak vizes oldása eredményez elektrolitot. Pl* a cukor tökéletesen oldódik vizben, a vizes cukoroldatban mégsem fogunk ionokat találni. A cukor molekulái oldáskor nem disszociálnak* Az oldódás fizikai ténye tehát ne tévesszen meg, mert nem szükségszerűen jár együtt a fent elmondott elektrokémiai jelenségekkel* A pH-fogalma, pH-mérés

s Az elektrolitikus disszociáció elméletéből láthattuk, hogy a savasság fokmérője a hidrogénionkoncentráeió, a lúgosságé a hidroxilionkoncentráció. Minden kémiai jellegű munkánál igen nagy jelentősége van e két érték pontos számszerű meghatározásának. Számtalan károsodási folyamat, különösen a könyvtárosi-levéltárosi gyakorlatban egyenes függvénye a savasságnak, ill. lugosságnak. Annak érdekében, hogy ezek ellen a károsító folyamatok ellen hathatósan védekezhessünk, olyan kémiai-fizikai mórőmódszerekkel kell rendelkeznünk, melyek, a fenti értékek egyértelmű meghatározását lehetővé teszik. A savasság és lugosság számszerű értékeinek rögzítéséhez a teljesen tiszta, semleges desztillált vizből indultak ki, mert feltételezték, hegy sem hidrogén, sem hidroxil