Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

III. Szerves kémia

Katalizátor lehet minden olyan vegyület, vagy keve~ rék, amely valamilyen kémiai reakciót megindítani, ill. meggyorsítani képes, anélkül, hogy önmaga részt venne a reakcióban. A katalizátorok tehát látszólag puszta jelenléttikkel megindítják az egyébként nehezen vagy lassan lejátszódó folyamatokat. Azért mondjuk*, hogy látszólag, mert a részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a reakciók folyamán a katalizátorok is átalakulnak, de ez az átalakulás csak átmeneti; a reakció befejeztével visszaalakulnak eredeti kiinduló állapotjukba. Szerepük legtöbbször az, hogy egy-egy elemet, gyakran hidrogént, vagy oxigént felvesznek, ideiglenesen vegyületet képeznek vele, utána azonban rögtön továbbadják a főreakcióban résztvevő valamelyik vegyületnek. így a folyamat végén önmaguk változatlanul visszamaradnak azt'a látszatot keltve, mintha puszta jelenlétüktől ment volna végbe pl. az oxidáció, vagy redukció, A katalizátorokból legtöbbször már igen kis mennyiségek is elegendők ahhoz, hogy a kívánt folyamat meginduljon. Segítségükkel a folyamatot irányítani is tudjuk: ha több reakció játszódhatik le egyszerre, a tefcalizátor megfelelő megválasztásával a számunkra legfontosabb reakciót tudjuk túlnyomóvá tenni /szelektív katalízis/. A katalizátort alkalmazhatjuk önmagában, de rávihetjük valamilyen nagyfelületü semleges anyagra, u.n. hordozóra is, azért, hogy minél nagyobb legyen a katalizátor felülete. A katalitikus hatás ugyanis a felület nagyságával arányos. Ilyen felület lehet pl. csontszén, likacsos kovaföld, szivacsossá tett nemes fémek, stb. A katalizátorok különösen érzékenyek hőre ós egyes, pl* kéntartalmú vegyületekre, az u.n. katalizátormórgekre. Ezektől óvni kell őket, mert az egyszer elromlott katalizátort nagyon nehéz regenerálni. Katalizátorokat szinte a szerves nagyipar mindegyik ágában alkalmaznak; utóbbi időben különösen a szintetikus modern eljárásoknál tettek jelentőségre szert.