Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

III. Szerves kémia

/aromájuk/ volt. Fő forrásuk a kő szónkátrány, A szerves vegyületek elnevezésének megállapítására 1892-ben Genfben tartott kémikus kongresszuson került sor. A nagyrészt Hoffmann javaslatai alapján elfogadott elnevezési szabályzat genfi nevezéktan /nomenklatúra/ néven ismeretes. Az elnevezési rendszer lényege, hogy az u n. alapszónhiörogeneket bizonyos gyökökkel helyettesitjük. Alap szénhidrogének: CH4. metán CH^ - CH

5

: - C

2

H

6 etán GH

5 - CH

2 - CKy. C^Hq propán CH

3 - /CH

2

£- CH^: C

4.%

0 bután 0H

3-/CH

2

/

3 - CH

3

: C

5

H

12 pentán Cil, - /CH

2

/^- CH^í e

6

H

lü. ^ hexán, stb. Az első négynek közönséges /triviális/ neve van, a továbbiakat' a C atomszám latin vagy görög nevéből és - an végződésből képezzük. Az egyenes szónláncu vegyületeket normális - vagy normál- /jeles n -/; az elágazó szónláncu vegyületeket izo- /jeles i-/ jelöljük. Pl. s CH3 - CHp - CH

2 - CH

3 CH

3 - CH - CH

3 i-bután n - bután CH

3 A későbbiekben az egyes vegyületcsoportoknál az elnevezéssel még foglalkozni fogunk. Katalízis, katalizátorok: A szerves kémiai reakciók tárgyalásakor gyakran fogunk találkozni ezzel a két fogalommal, mielőtt tehát a szerves vegyületekre áttérnénk, a katalizátorokkal is meg kell ismerkednünk.