Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

III. Szerves kémia

főleg hidrogént, oxigént és nitrogént. A szerves vegyületek tehát néhány kivételtől eltekintve C, H, 0, N- bői állnak. Néhány, széntartalmú vegyületnek a tárgyalását szerves vegyületek egyre növekvő száma miatt átengedték a szervetlen kémiának.- ilyenek a szónJféLesógek és a karbonátok. Máskép is viselkednek a karbonátok, mint a szerves vegyületek; igy pl. a szerves vegyületek hevitve általában szenesednek, mig a karhonátok szenesedés nélkül bomlanak* A szerves vegyületekben az eddig tárgyalt négy elemen kivül gyakrabban fordulnak meg elő a negativ jellemű elemek, mint kén, foszfor, esetleg klór, bróm és jód. Ezeknek az elemeknek az eltávolítása a vegyületből még nem jelenti a molekula lényeges megváltozását, ha azonban a szénatomok számán, vagy helyzetén változtatunk, az egész szerkezet döntően megváltozik; a szerves vegyület roncsolódik. A szerves vegyületek külön tái'gyalása azért is indokolt, mivel szénvegyület kb. tízszer annyi ismeretes, mint szervet.'en vegyület* Szervetlen vegyület, a különböző sókkal agyútt ezídáig kb* 45-5o ezer ismeretes, szerves vegyület kb. 5oo ooo; pedig ez utóbbi számban fémes elemekkel alkotott sók nincsenek is külön feltüntetve. A szerves vegyületeket két nagy csoportban szokták tárgyalni. Attól függően, hogy a szón-szón kötések njilt 1-ánoot vagy zárt gyürüt alkotnak, beszélünk nyilt szánlancu, vagy alifás, ill.-zárt szénláncu ciklusos vegyületekről.