Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)
VI. Tinta, festék
C/ Festék A sokféle festékek,közül csak a bélyegző /ld. pecsét, VII. e/, az Írógépszalag /ld. előbb V.B/ és a nyomda /ld. VIII/ festékkel foglalkozunk* Lényegében a használat módja különbözteti meg a tintáktól: nem irnak velük, a két első a tintádhoz is sorolható, csak a közkeletű gyakorlat nevezi festéknek. A bélyegzőfestéket a 19* századtól használják, amikor a viaszpecsét szerepét átvette a bélyegző /ld. l.jegyz. 14.p. és 2.J.VII./. A használt bélyegzők szerint két fajtája van: a fémbélyegzőhöz /korban ez volt előbb/ zsiros, a gumibélyegzőhöz gliceriné* festéket használnak, mert a zsiros festék idők folyamán a gumit széttöredezi. A zsirosfesték a pecsét környékén a papiron többé-kevésbé látható zsirfoltót hagy, ezért ma már a lehetőség szerint inkább a másikat használják. Mindkét festékhez, mint ismeretes, festékpárnát használnak, t ezt kenik be a festékkel, és erről festékezik meg a bélyegzőt. • Zsiros /fém/ bélyegzőfesték: gyenge nyomdafimiszt tetszés szerinti festékkel összekeverünk és festékörlő gépen, vagy üveglapon jól szétdörzsöljük, a következő recept szerint: 15 rész gyenge nyomdaf irniszhez fekete festéknél 4,5 rész finom lámpakormot vagy 9 rész közönséges kormot, piros festéknél 12 rész karmincinóber vagy 6 rész cinóberuténzatot és karmincinóber keveréket, kék festéknél 7,5 rész ultramarinkéket keverünk. Glicerines /gumi/ bélyegző festék: fekete: 1,5 rész tannin feketét 1,5 rész viz és 3 rész glicerinben, vizvagy homokfürdőben összevegyitünk; kék: 2 rész finom porított berlinikéket és 5 rész finom kormot annyi glicerinnel, amennyit felvesz, összekeverünk; piros: 9 rész vizben 3,4 rész mézgát, 5 rész glicerint és 3 ¿4 rész szirupot ös széf őzünk., majd vászonon- átszűrjük. 510 g ilyen keverékhez 50 g eosint teszünk. Ez utóbbi általános recept, mert az eosin bármely más festőanyaggal helyettevégén, a 19. század elején lett általános. A porzó különféle anyagból készült finom por, amellyel a nedves írást behintet- ték # a mai étkezési só vagy cukor szóróhoz hasonló, kis tartályból. Leggyakoribb volt a homokkő törmelékből szitált finom fehér vagy sárga homok, amelyet esetlegesen kékre, zöldre meg is festettek. Az arany-ez üst szinü porzót különféle csillámporból készítették, vagy a hompkot aranyfüsttel vegyítették* Earkaporzó színes üvegpor volt.
