Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

VI. Tinta, festék

légy csak bizonyos homár aélpleten tenyészik, Európában kb. csak 48 szélességi fokig terem a gubacs. Legjobbnak a le­vanteit tartották, majd a magyar- és horvátországit. . Á gubecson kivül általában réz^álicot,,mézgát, ecetet és vizet Jiasználtak a tinta koszitéséhea. Az un. íjubacstinták ceersavaa tintáfe r amelyek festőanyaga csöf#őanya^>ól és vassófc­ból áll. A eserzőanyagot a guhacsból /ritkábban egyes fakérgek­bői/ vízben áztatással szedik kio A vasvegyülét lebeg a folya­dékban, tehát könnyen ülepedik, ezért kutattak később olyan tinta után, amelyikben a vasvegyület vegyileg oldva van. Ezt< a problémát oldotta meg Leonhardi az un,* alizarin tintájával. Az általam*,,^ technológia a következő voltr a,megtört gubacsot vizben, sörben, sörecetben bizonyos ideig /kb, 24 órá­ig/ áztatták, azután belekeverték a mézgát, a.gájLÍcot és állni hagyták* Leszűrték és ismét állni hagyták /kb* 1 hétig/. Néhány történeti recept? /mai mértékre átszámítva, vagy sulyrésszel/r 16-17. századból: 37,44 dkg gubacs, 18,72 mézga, 9,36 dkg rézgálic, 1,7 ~1 bor* \ 18. század* 18,72 dkg rézgálic, 28,04 dkg gubacs, 2,34 dkg mézga, ua. timsó, 0,42 1 borecet^ ua* sör, 6*8 1 viz* A gubács az ecetben 24 órát áll, rátoltjük a sört, majd a vizet, beletesszük a mézgát,; oldódása után a rézgálicot, majd á timsót, 14 napi« napon vagy kemencén állni hagyjuk. 7.02 dkg gubacs, 4,68 dkg mézga, ua. rézgálic, 2,34 dkg timsó, annyi ecet, amennyi a gubacsot ellepi, melyen 12 órát áll, ugyanannyi sör ? végül elegendő viz, napon vagy kemencén pinen 0 18,72 dkg porit ott gubacs, annyi sör, amennyi ellepi, egy éjjel a kemencén van, beletenni 14,04 rézgálicot, ev­vel ismét egy éjjel áll, végül 4,72 dkg mézgát keverni be­le és napon állasz tani 0 14,04'dkg durván megtört gubacs, 9,36 dkg rosszabb réz­gálic, ua. összetört mézga, 1 tele kanál só. - A recept rn^g további tanácsot is ad: ha kevés mézgét teszünk a tintához akkor durvának, silánynak néz ki, ha sokat teszünk, akkor kellemetlen fénye lesz és az irás olvashatatlan, néhány na­pig meg se száradj szívesen ragad és piszkit. 19. századi figyelmeztetéssel kezdődik a recept: mennél több gálicot teszünk a gubacshoz, annál feketébb lesz a tinta, csakhogy'a feketesége nem tartós, és később sárgás szin váltja fel*.' Ha kevesebb gálicot teszünk hozzá, akkor kezdetben halvány lesz, de később annál tartósabban feke­te, - Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy okleveleink barna tintája valamikor fekete volt* Szabály volt ugyanis, hogy oklevelet csók fekete tintával szabad irni, s ezt hazánk­ban szigorúan megtartottaké €sak a tinták nem, mert meg­barnul tako Különösen a 12-13° században készítettek olyan tintát, amelyek máig megtartották fekete szinüket, való­színű, hogy ezek enkaustumból készültek. A 14.. századtól a tömeges okleveles gyakorlattól kezdve már megbarnul a tinta » ez időben lesz általános a gubacstinta használata.

Next

/
Thumbnails
Contents