Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

V. Íróeszközök

ritópofák és rugó alkalmazásával oldják meg azt a problémát, s - egyúttal függetlenítik a töltőceruzát a bél-vastagságtól. Hazai ceruza szükségletünket, eltekintve a kisebb ceruzakészitŐ üzemektől - mint amilyen volt az emiitett pozsonyi - külföldről elégítettük ki sokéig. Csak e század elején indult meg a hazai, a szükségletet nagyrészt fedezni tudó termelés:. Schuler József "acéltrótoll, tollszár és indigó másolópapirgyárában" Budapesten. C/ Toll — Az európai irásmüveltség jellegzetes eszköze. Elődje~ az ecset és az irónád volt, az utóbbival közvetlenebb a rokonsága. Az ékalakra hasított nádszárat középen felvágták: s igy a toll lényegét megalkották - a festőanyag illetve tinta tárolását és vezetését. Szerepét átvette a madártoll. Legalkalmasabbnak a ludtpll bizonyult. Már áz 5* században emiitik, tehát használták. A toll egyik neve latinul - calamus - az irónáddal . való rokonság emlékét őrizte meg: ugyanis a szó első jelentése füszár, majd nádszár; igy nevezték az irónádat is; és amikor a toll átvette szerepét, nevét is vele kapta. A másik latin név a penna, madártollat, szárnyat jelentett, majd hogy . Íróeszköz lett a madártollból, azt is. A toll megnevezést azután kisajátította az eszköz, s megtartotta akkor is, amikor fémből,készült, sőt ma is, amikor már alakja sem hasonlít a tollra. Elvileg bármely madár tollát lehet Íráshoz használni, alkalmasnak azonban csak a varjú, legalkalmasabbnak

r a lúdtoll bizonyult. Általában csak az utóbbit használták. De a ludnak sem akármelyik tolla megfelelő. Mindkét szárnyán csak a hegyé-tál a harmadik, negyedik, ötödik a jó. A két első tul kemény, a későbbiek pedig lágyak. A tollat általában ki-ki <* az Íródeák - maga készítette az e célra készült un. tollkéss el, még a 18. században is. Természetesen nagyobb hivatalokban csak egy irnok vágta meg