Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

lönféle festő, enyvező és különleges papirt készitő gépek megalkotása foglalkoztatta a kutatókat. A papirgép fejlődésére jellemző a végtelenített szita szélessége és forgási sebessége, vagyis a munkaszélesség és a gépsebesség, valamint e kettő eredménye: a napi termelés. A kiszerelés gépesítésénél, mivel az enyvezést az uj technológia, a szárítást pedig a papirgép megoldotta, a simítást kellett megoldani. 18o5r-től kezdve kísérleteztek a hidraulikus sajtóval, a problémát csak a hengersoros simítógép, az un. kalander feltalálása /l83o.Anglia/ szüntette meg. Ujabb feladatként jelentkezett a végtelen, vagyis a tekercs-papir megfelelő méretre vágása. Különféle tekercs- és keresztvágó, lemezvágó gépeket találnak fel. 2. Papirgép-fa-, illetve cellulózpapir időszak A papíripar problémáit a papirgép feltalálása csak részben oldotta meg. A fejlődés csak akkor teljesedhetett ki, amikor megtalálják az uj, a rongyot helyettesítő nyersanyagot, a fát. Az uj nyersanyag viszont megváltoztatja a lapképzés eó lőtti technológiát, amelyhez uj gépeket állit a termelés szolgálatába, és ezzel megindítja a század végére befejeződő differenciálódási folyamatot: az alapanyaggyártás különválik a papírgyártástól. Kialakul az e századra jellemző termelési folyamat, a szükséges gépekkel, berendezésekkel együtt, vagyis lényegében befejeződik a papíripar gépesítése. A korszakot azonban továbbra is a kettősség jellemzi. A papirmalom csak a 80-as években fejezi be szolgálatát, de már a géppapír lesz általános és a merített lassan viszszaszorul.