Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

matizá&ás feladatát hagyta hátra. A 19. század papíriparát a kettősság jellemzi. A kifejlődő gépi gyártás mellett a kézműipar még tovább él és csak fokozatosan szűnik meg. A zuzómüvek szolgáltatta rongyanyag, különösen a papirgép alkalmazása után, a szükségletet már nem tudta fedezni, uj, a rongyot helyettesitő nyersanyagra volt szükség. Csak akkor, amikor ezt - a fát, illetve cellulózt - megtalálták, következik be az ennek megfelelő gépesítés, kialakul a papírgyár, és a papirmalomra már nincs tovább szükség, 1/ Papirgép-rongypapir időszak Ez időszak fejlődését a papirgég tökéletesítése és fokozatos elterjedése, valamia&t az uj nyersanyag kutatása jellemai. A technológia csak a lapképzésnél és az ezt követő müveleteknél változik fokozatosan. Az általános gyakorlat azonban még a régi. Még a papirmalom elégitinki az általános igényt, ez időszakban, főleg meri tett papirt használnak, a géppapír még nem általános. A papírgyártás alakulása 1800 - 1844. Az általánosan használt rongyanyag mellett megkezdik a szalma használatát. Koops már 1800-ban alkalmazza, de még nem volt tökéletes. Ezenkívül különféle rostnövényekkel kísérleteznek, valamint bőr-, nemez- és fahulladékokkal, de még eredménytelenül. A segédanyagoknál jelentős változás volt az enyv helyett alkalmazott gyanta /Iliig, 180$/ és az újonnan használt töltőanyag /gipsz, 1823/, amelyik részint a papir műszaki tulajdonságait változtatta meg, részint olcsóbbá tette a papirt. A nyersanyag előkészítéshez tökéletesitik a rongyvágót /1824A Hostositás: 1/ a vegyi, kezeléshez megalkotják a klórral*,

v

dolgozó rongyfehéritő berendezést /Galvani, 1825/, és megkezdődik a rongyfőzőgép kialakítása. 2/mechanikus kezelés: a hollandit fejlesztik tovább, előbb Angliában /1802/, majd Né-