Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

papirhoz 2,33 kg rongy, a rongyegységhez 20 % mész /lugozáshoz 4 %, hamuzsir/, 42 % birkalábszár /» 21 % enyv/, 0,4 & timsó. Anyagkészités /mechanikai rostositás/ s 1/ félanyag/pép/ elkészítése; a 13-17* században 5 rizsma, a 18. században csak 1 rizsma anyagát 3 órás harmadolással a zuzóba /18

0 században hollandiba/ hordták, és a meszezett anyagot 36 órát, a rothasztott anyagott 12 órát zúzták. A hollandi őrlési ideje rothasztott anyagnál 3-4 óra volt. Ezután anyagszekrénybe hordták a pépet, ahol 1,5 m rakásmagassággal, 24 órás átfordításokkal, 2-4 hétig állasztották. 2/ Ezután következett a készanyag/pép/ elkészítése; ismét behordták és a zuzóban 12-24 órát zúzták, vagy a hollandiban 5-7 órát őrölték, az utolsó órában, mindkét esetben, viz nélkül mészszel, vagy az anyagában színezésnél /18. század vége/ színezőanyaggal /kékfa, indigó/. Ismét anyagszekrénybe hordták, a pépkótissal szilárdra ütögették, majd levették a szekrényt róla, és anélkül tárolták. Lapképzés : a készanyagot meritŐkádba hordták, vízzel hígították, és állandó keverés közben /rostlebegtetés/ a me~ ritőlegény a merít ősz itával egy ívnyi anyagot kiemelt, rázassál víztelenítette illetve összekuszálta a rostokat, a 'káddeszkára tette a szitát, és felvette a szitapár másik darabját, hogy újrakezdje az előbbi müveletet. A rakosólegény felvette a szitát, levette róla a fedőt, a nemezre borította az ivet, erre pedig a következő nemezt, a szitára rárakta a fedőt és a káddeszkán lévő lécnek /szamár/ támaszt ott a, hogy a meritőlegény elvehesse, a deszkáról felvette a szitapár másik darabját és így folytatta a munkát mindaddig, amíg a 181. ivre rá nem rakta a 182. nemezt. Ezzel az un. duzma elkészült. Ezt a kádsajtóba tették és 3-4 percnyi sajtolás után kivette a fektetőlegény, leszedte az ivet a nemezről, és az un. fehér duzmára rakta, vagyis rizsmamódra összehordta. 8-10 ilyen duzmát, vagy a napi termelést, a rakosósajtóba tette, és bentmaradt 8-10 órán, rendszerint egész éjen át. A közönséges papir ezután száritható volt, a finomabbat még előbb 3-4-szer sajtolták. A papírkészítés napi normája a 16-18» században, egy meri tokádnál dolgozó 3 pápírkészitő-legénynél 6 rizsma volt, vagyis - mivel a korszak átlagos rizsmasulya /utólagos mérés/ 6 kg volt - 36 kg ^apir, a 18. században irópapir készítésénél a napi norma^maximum pedig 10 rizsma, vagyis 60 kg papir, amit rendszerint tumusos körbeváltással készítettek. Szárítás : 2-4, elvétve 6-8 ivenként a padláson kifeszített kötelekre teregették a papirt. A maximális napi teljesítmény 37.000 ív volt. Felületi kezelés : 1/ Enyvezés: az előkészített enyvesvízbe a papirt bemártották - a maximális napi teljesítmény it+ is 37.000 iv volt ~, majd száritókeresztekén, utána kötélen megszárították. A finomabb papirt szárítás és simitás után újból enyvezték. 2/ Simitás; az egész korszakban használták a simitókövet: az iv mindkét oldalát simára csiszolták vele - napi norma 2.5-3 rizsma. A 16. századtól alkalmazták a sulykot: a .konerahajtoti papir mindkét oldalára négyszer-ötször rávertek. A 18. század közepétől mindkettőt kiszorítja lassan a sokszoros sajtolás. Ez időtől kezdve elvétve, használják a mángorlófát, ebből fejlődött ki a század